Első „lovas” élményem

Hát igen, az első, s nem is tudom, eddig miért nem jutott eszembe ez a gondolat, ami péntek este, mint valami szikra, kipattant az agyamból….hisz a lehetőség évek óta ott hevert a lábam előtt.
A hétvégét szüleimnél töltöttem vidéken, szerencsére egyre sűrűbben tudom megtenni, mivel az esti sulimnak is vége lett, meg hát a vidéki élet…….egyre jobban vágyom rá.
Péntek esti érkezésem után gondoltam lesétálok a folyóhoz, gyakorlatilag a kertünk végében folyik, a kukoricás, és a rét után. A szomszéd néni is kint volt még, zöldet szedegetett az állatoknak. Köszöntem neki, majd a túlparton észrevettem, hogy a fia kihozta lovukat Betyárt, és ott lovagolt. Mondom a néninek, hogy én még soha sem lovagoltam, pedig a Betyár már elég régóta megvan nekik, szoktam is látni, hogy lovagolnak vele. Azt mondja menj, szólj a fiamnak, hogy szeretnél.
Olyan hirtelen gondolat volt, és az események is gyorsan peregtek, leszaladtam, átszóltam, a válasz: gyere, most is lehet. Hűű gondoltam, na jó akkor most megyek. Eddig tényleg ilyen ötlet eszembe sem jutott, pedig régen még lóversenyre is elmentem néha, tavaly Bösztörpusztán pedig egy nagyon klassz lovas baranta bemutatót is megörökítettem, de ilyenre, hogy én felüljek egy lóra, soha nem jutott eszembe….
Átmentem a túlpartra. Talán még nem is voltam ennyire közel egy lóhoz. Kicsit meg is lepett nagysága. De ekkor még „bátor” voltam. El lett magyarázva, hogy szálljak fel, bal láb kengyelbe, kapaszkodás, átlendülés. Az első próbálkozás nem járt sikerrel, de a második igen :)
Na aztán mikor felültem..kicsit inamba szállt a bátorságom. Azt kijelentettem az elején, hogy egyedül ne hagyjon,mivel mondta a gazda, hogy akár mehetek is vele, de mivel életemben először ültem lóra…..ááááá mondtam, semmi esetre sem.

Szóval ott fenn a magasban…….hűű de magasan voltam, s kicsit meg is ijedtem. Akkora nagynak láttam a nyakát, a fejét, s mikor elkezdett lépegetni, rémképeket láttam. Hogy mindjárt ledob, vagy felágaskodik, vagy megbotlik. Persze mondta a srác, hogy ne féljek, mert megérzi a ló.
Aztán sétálgattunk egy ideig, s mikor a ló hátra-hátra pillantott, azt hittem engem néz, hogy ki vagyok, s hogy vethetne le…de megnyugtatott a gazda, hogy csak legelészni szeretne, és a zöldet nézi.
Szerettem volna megörökíteni, hogy legalább kép készüljön rólam, hogy én a hőőős :), de mivel ennyire féltem ott fenn, mondta, hogy inkább másnap, mert mások is jönnek lovagolni, akkor megint felülhetek.
Hazafelé menet azon gondolkoztam, hűűű megint fel kell ülni rá :)), persze azért vágytam is kicsit.
Másnap már picivel bátrabban szálltam fel, bár kerestünk olyan helyet, ahol egy kis magasság van számomra a réten, hisz elég nehézkes volt felszállnom a termetem miatt. (na meg a ló nagysága miatt)
Mondjuk megint jött az a vacak félelem érzés, ott fenn a magasban,bár lehet ezen sokan mosolyognak, főleg akik lovagolnak, de mivel először próbáltam ezt…..
Megint sétálgattunk kicsit, persze most sikerültek a képek is, de azért hamar le akartam szállni róla, csodálkozott is Betyár gazdája, hogy csak ennyi? Mondom igen mert még mindig féleeeeek….:(


Mégis most úgy érzem, hogy megint felülnék rá, talán ha többször próbálom, kicsit jobban összeszedem magam…..megszoknám. A lehetőség most adott, s talán én is így sétálgatok majd Betyárral :)




Összességében egy jó kis hétvégét tudhatok magam mögött. :)Tetszett :)