2014. február 6., csütörtök

Nem szeretem kérdések.




Nem hogy nem szeretem, egyenese utálom.
Járok erre az Ifjúságsegítő szakra. Ma volt a második napi írásbelinknek vége. Tegnap 4 modul, 90 percesek, ma 3. Vége ennek is. Hál Isten. De még hó közepén van a záródolgozat védése, meg még két szóbeli.

Amikor valakivel találkozom, megkérdi hogy vagyok stb. szóba kerül a suli, mostanában szinte mindig csak a suli, hisz látják rajtam fáradt, kimerült vagyok.
Megkérdik milyen suliba járok?
Mondom.

A következő kérdés: Mennyit fogsz ezzel keresni? 

Eleinte nem tudtam ezt a kérdést hova tenni, sőt válaszolni sem nagyon tudtam rá. Hisz 9 éve dolgozom egy helyen.....(azt persze nem tudni, mikor merre fúj a szél és mikor jön jól egy plusz szakma) De akkor is. Ilyenkor csak állok ott bambán...hogy igazán nem azért csinálom, hogy ebből gazdagodjak meg (ismerjük s szociális szférát). Különben ez a legkedvencebb kérdésem, ezt is teszik fel a leggyakrabban. És elsőre.

A másik kérdés: Akkor minek tanulsz?

Úristen!!!! Mit lehet erre válaszolni? (persze belül azt gondolom magamban, hogy: azért, hogy ne tegyek fel ilyen ostoba kérdéseket) De tényleg, mit lehet erre mondani? Semmit.
Csernust idézve " egy cinikus mosoly sokkal erősebb mint a kiabálás. Nagyon tud fájni." Mondjuk kiabálni nem kiabálnék. Csak belül érzem. De a cinikus mosolyt is visszaszorítom. Jobb ha nem látják, ilyenkor mi ül ki az arcomra, mi lehet a gondolat bennem.

Az előző kérdés fokozva: Minek tanulsz már?  (MÁR!?!?!)

Na ez is egy kedvenc a kérdések közt. Mert oké nem 20. Hanem 46. (éveim száma ) De hogy hogy minek tanulok ? Temessem el magam? Vagy mi van? Egyébként van egy 70 éves osztálytársnőm. Igaz, mikor elkezdte 2 éve, akkor ebben a szférában dolgozott, gondolta nyugdíjas, egyedül van, nem fog esténként brazil sorozatokat nézni. Eljött tanulni. Le a kalappal előtte. Minden vizsgára ugyanúgy készült mint mi.Ugyanúgy izgult. Ugyanúgy eljött velünk minden prevenciós előadásra. Megírt egy szakdolgozatot, most velünk volt a 2 napos írásbelin. És ugyanúgy meg kell védenie a szakdogát mint nekünk. Most már nem dolgozik, mert ugye választania kellett, inkább a nyugdíj, de rendszeresen sütögette nekünk a sütiket estére mikor óráink voltak. Imádjuk. (ja és huszonéves osztálytársaim is vannak)
Ami ebben a kérdésben szép, hogy ezt huszon-harminc éves emberek teszik fel.......pfffff ( na nem az osztálytársaim)
Mit lehet erre felelni? Igazán semmit.

Szóval ilyenkor csak ott állok, bambán, bugyután, legtöbbször egy két gyenge válaszom után azt mondom hagyjuk inkább. A hülyeség ellen nincs mit mondanom.Arra nincs válasz.

Ami miatt ezt az egészet leírtam oka van. Nemrég, egyik gyakorló feladatsorokat olvasgatva, a következő mondatok hasítottak belém:

-Valaminek a kipróbálása akkor is hasznos lehet, ha végül nem azzal foglalkozunk.
-Mindenképpen fontos, hogy megerősítsük döntéseinket.
-Egészséges önismeretre minden embernek szüksége van.
-Fontos, hogy kipróbálhassuk képességeinket.
-Fontos, hogy képességeink kipróbálásánál pozitív visszajelzéseket kapjunk.


“Akárki, aki megáll tanulni, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.” (Henry Ford)

Szóval ha legközelebb megkapom ezt az ostoba kérdéssort, email címet kérek, és elküldöm ezt a bejegyzésem. Hogy itt a válasz. 


Egyébként azért tanulok: mert csak. Mert így tartja kedvem.

19 megjegyzés:

  1. Hiába küldsz ímélt, ebből sem fog érteni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínű...:))) De egy próbát megér. Sose lehet tudni mikor ki s hogy világosodik meg. Persze kevés az esély, hogy pont az én szavamtól.

      Törlés
  2. Így is kell, CSAK! minek akar mindenki beleszólni a másik életében, Neked ez a jó, ezt kell csinálni. Ügyes vagy, és így továbbSzép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anikó! :) Így gondolom.
      Neked is szép napot!

      Törlés
  3. Oh! Magamra ismerek az ostoba kérdések terén. Ez gáz.
    A lányom cukrászsuliba jár és arról számolt be: nyugdíjba mentem-mondja az egyik"diák" osztálytársa és most végre avval szeretnék foglalkozni ami eddig is a szívem csücske volt, sütnék a cukrászdámban míg élek...ÓOOOOOOH, ez igen!
    De hidd el a kérdések a reális lehetőségeket felvonultatva születnek. Ebből én sem tudok kilépni. De mit is kezd a lányom is a tanultakkal? Nem utolsó szempont!

    VálaszTörlés
  4. Valóban, ha valaki elkezd valamivel foglalkozni, oka van. Nyilván a kérdés, de miért, meg a hasonlók. Engem csak azok bosszantanak, amikor megpróbálnak megvilágosítani, hogy értelmetlen amit csinálok. És nagyon sok ember még nem érti azt, hogy ha valaki valamit csinál annak lehet hogy tényleg semmi, de semmi oka nincs.Csak meg akar tanulni valami újat.
    Mint pl. mikor a kosárfonó sulit is megtaláltam, azt mondtam magamban, és meg akarok tanulni kosarat fonni. De ne aggódj, ott is a legelső kérdés, hogy de mennyit fogok vele keresni? Meg hogy minek nekem ez, miért akarok megtanulni kosarat fonni? Érted? Az át nem gondolt, értelmetlen kérdések.azért, mert csak...hiába kezdeném azt el mesélni bárkinek is, hogy nagypapámnál mikor nyaranta voltam falun, mikor mezítláb szaladgáltam az udvaron, mikor legeltettem a libákat a parton, meg a szőlőbe jártam vele dolgozni, és láttam, ahogy font otthon maguknak hántolatlan vesszőből kosarat, és minderre felnőtt fejjel jöttem rá, hogy nem tanultam meg tőle, és hogy akkor miért nem mondtam neki, hogy mutassa meg hogy kell.....és hogy ezek hiányoztak. Ezt hogy magyarázzam el, ezeket a gondolatokat érzéseket?
    Egyébként engem ebben az elanyagiasult világban, hogy mindent csak a pénzhez viszonyítanak bosszant csak a Mennyitfogszezzelkeresni? kérdés. Hogy mindent a pénzhez mérnek. Megéri? Nem éri? Tudod mint a Kis hercegben:
    Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"

    Bea további szép estét! :) Örülök, hogy itt voltál.

    VálaszTörlés
  5. Lépj túl rajtuk, azt csináld, amit szeretnél. A legfontosabb, hogy Te jól érezd magad a bőrödben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, persze, igazán nem sokáig foglalkozom velük, csak akkor bosszantanak, amikor felteszik eme bölcs kérdéseket.
      Most csak az a néhány soros vizsgalapon lévő gondolat késztetett írásra :)

      Törlés
  6. Mondjak még egy jót?
    "Minek túrod a földet, amikor a szupermarketben sokkal olcsóbban meg tudod venni a zöldséget?"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja igen, ez is jó kérdés :))))) Végül is minek? Tényleg olcsóbb ott, nem kell ültetni, nem kell gyomlálni, locsolni a nagy melegben, meg sorolhatnám. Valóban leemelem a pócról a "gazdaságos ócsó" cuccosokat. Mennyivel egyszerűbb :))))

      Törlés
  7. ".hiába kezdeném azt el mesélni bárkinek is, hogy nagypapámnál mikor nyaranta voltam falun, mikor mezítláb szaladgáltam az udvaron, mikor legeltettem a libákat a parton, meg a szőlőbe jártam vele dolgozni, és láttam, ahogy font otthon maguknak hántolatlan vesszőből kosarat, és minderre felnőtt fejjel jöttem rá, hogy nem tanultam meg tőle, és hogy akkor miért nem mondtam neki, hogy mutassa meg hogy kell...."

    Hogy miként mond el? Így? Ha nem szóban, írásban. Írj róla többet. Ne csak az ostobát kérdezőnek, de mindenkinek! Én is többször előveszem ezeket az emlékeket, többen azt hiszik nosztalgiázok, pedig nem. Azért veszem elő amit Te is írtál. mert nagyon sok tekintetben hasznosabban, okosabban éltünk akkor és már bánom amit nem tanultam el, mint ahogy bánom az akkor hallott de le nem jegyzett régi történeteket is.

    Ostoba kérdéseknél én is leblokkolok néha, mert végigfut bennem a méreg és nem akarok sem túl bántó lenni, sem a nyilvánvalót magyarázni. Ilyenkor néha az a válaszom: -tizenhárom!
    Ha a kérdezőnek nincs magától annyi és rákérdez: -milyen válasz ez? Akkor bizony megbántom, mert megmondom: -egy ostoba kérdésre adott ostoba válasz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is csomó dolgot elleshettem volna, de akkor gyerekfejjel másképp gondolkodik általában az ember.
      És jó dolog olyan valaminek a birtokában lenni, amit régen csináltak az emberek, ami ma már kiveszőben van, mint nálam is pl. a kosárfonás. Haj de sokan rácsodálkoznak erre itt a nagy flancos Pöstön, viszont amikor egy egy vásáron, odakucorodok egy kosárfonó mellé, hogy ezt biza én is megtanultam, látom az örömöt a szemükben, mosolyukban. És ez olyan jó érzés. Nekem is, nekik is. De bármi más is idesorolható, elveszőben lévő népi mesterségek, szakmák.
      Hát de nem vagyunk egyformák.
      Megtanultam a rovást is. Arra is megkérdezték minek ezt a hülyeséget. Mert csak. Viszont ha elémbe jön egy rovás, el tudom olvasni. És ez is jó. Nekem.
      Vagy annak idején huzamosabb ideig voltam egy vak ember társaságában. Ott meg a braille írás foglalkoztatott, mondjuk csak annyira tanultam akkor meg, hogy tudtunk levelezni és el tudtam olvasni, amit nekem "írt". Persze ezt már elfelejtettem, mert nem használtam.
      Egyik ismerősöm most a siketekhez megy dolgozni. Mondja örömmel, hogy valószínű a jelelést meg kell tanulja ott. És örül neki, és tudom mit érez. Jó dolgok ezek.
      Persze ezt a "fölnöttek" nem érthetik :))))
      További szép napot!

      Törlés
  8. Emlékszel? Én első perctől azt mondtam neked, hogy de szuper, hogy tanulsz! És hogy le a kalappal előtted minden téren! :) És a véleményem azóta sem változott. Sőt! :)
    Az az igazság, hogy sok a lusta, irigy, buta ember, akik tohonyán, hasukat vakarva csak nézik a híg levegőt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valahogy így van. A lehetőség mindenkinek adott. Csak el kell dönteni, hogy élünk e vele, vagy sem :) Jót nevettem a "híg levegőn" :))))

      Törlés
    2. Régi magyartanárnőm mondása volt, mikor nem akartunk (vagy nem tudtunk) a feltett kérdésre válaszolni, hogy "gyerekek, jó lenne, ha idefigyelnének, és nem csak a híg levegő egy pontját bámulnák". :D Azóta is szoktam ezt mondani, olyan találó...Klassz tanárnő volt. :)

      Törlés
  9. Kedves Edit!
    Ezeket a ritka értelmes kérdéseket csakis a mai konzummániás, műanyag ,erkölcs és értékítélet nélküli emberek tehetik fel.Nem is emberek,hanem bábok.Csakis arra vannak kiképezve,hogy mindenen és mindenkin átgázolva érvényesüljek a marha nagy karrierizmusban,de ez már egy másik történet....
    Nem is értem,hogy mindezt hogy bírja elviselni a mi korosztályunk,nekem pl.nincs meg erre a tehetségem.Akik megkérdezik ezeket Tőled,vajon mitől olyan biztosak hogy az ő 1 szakmájuk eléggé foglalkozottá teheti őket egész életükben?
    Csernusnak igaza van! A kiabálás mindig kiabálást szül,mert azt mindenki tud.A gúnyos mosoly már bosszantó lehet az adott félnek,szépen megalázni...na abból ért mindenki,akármennyi iskolája van.
    Látom a kérdéseket már jól kiveséztétek a lányokkal,de nem tudtam elmenni szó nélkül én sem.
    Bízz mindig magadban,az ösztöneidben,tanulj mint a jó pap;-)
    Szép estét kívánok neked: Emőke

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Emőke!
      Köszönöm látogatásod, s szavaid. Átnéztem hozzád, csodaszép a blogod! Ilyenkor mindig meglesem a legelső bejegyzést,ki miért indította el, megláttam Potter-t, nekem is a film jutott eszembe rögtön, olvastam a bejegyzéseknél hogy láttad is.

      A bejegyzésedhez: igen, fura világban élünk. Nagyon furában. És fura emberekkel körülvéve. Felgyorsult minden, de ezt tudjuk. "haladni kell a korral".
      Tudod én ezeket az embereket kicsit sajnálom is, akik ezeket a kérdéseket felteszik. Hisz számomra ez egy bizonyos mértékű korlátoltságot is jellemez. És honnan ered vajon ez a korlátoltság? Sajnos nagyrészüknél az otthonról hozott minta. Hisz a szocializálódásunk első színtere ugye a család. Aztán ott a közösség. Eljön egy pont, amikor az ember saját tudatában felelősségteljesen tud dönteni, hogy milyen közeghez csapódik, kit választ baráti társaságnak, kit választ barátnak, majd később társnak. Aztán ha ezek az emberek ezzel a felfogással gondolkoznak, élnek, mit fognak majd a születendő gyermekeiknek adni? Ugyanazt nagyjából, amit otthonról hoztak....sajnos.
      Hűűű ezt a témát lehetne boncolgatni jó sokáig.
      Örülök, hogy itt voltál.
      Én is szép estét kívánok! :)
      Edit

      Törlés
  10. Kedves Edit! ezer éve - plussz még 1 :) - hogy nem "találkoztunk" itt. Mikor elültettem idén a díszkukoricát, akkor is eszembe jutottál, hogy jó volna olvasni, de egészen egyszerűen "elvesztettem" az elérhetőséged itt a neten. Most meg nagyon megörültem, hogy láttam egy helyen a kommentedet, és idetaláltam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök én is :D Bár már jó rég nem írtam :D És az idén ültettél először? vagy már tavaly is? :D Puszillak.

      Törlés