2011. december 23., péntek

Karácsony


Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
Wass Albert



Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Edit

2011. december 22., csütörtök

Kérés

Egy nagyon kedves ismerősömnek szeretnék szavazatokkal segíteni, kérek mindenkit, akinek van egy két perc ideje, szavazzon a képükre. Ez egy esküvői fotó verseny.
Január 31-ig lehet szavazni, mindennap lehet egyszer.

Szavazni itt tudtok:
Melinda és Árpi

Erről a képről van szó,ha a fenti linkre kattintotok, elvileg ez a fotó jön be, majd a kép alján található a szavazás gomb.



Egy nagyon szép videó összeállítás róluk:

2011. december 14., szerda

Ismétlés

Ezt a kis filmet már kitettem egyszer itt, áprilisban. Akkor is elszorult tőle a szívem, de sajnos most még jobban.......

2011. december 7., szerda

Rohanó világ


Ma az özvegyi nyugdíjat segítettem intézni anyumnak. Bementünk ama bizonyos hatalmas intézménybe, persze sorszám osztás, ahogy illik, már szokva vagyok az ilyenhez, hisz itt már a gyógyszertárban is sorszámot kell húzni, sőt van olyan rendelő, ahol saját magunk ütjük be a kihelyezett gépbe a taj számunk, kiválasztjuk hogy hova, s melyik orvoshoz akarunk menni…
Tudom, gyors,praktikus ez a megoldás,sőt van olyan hely ahova előre be kell jelentkezni, a veszekedés, a tolongás miatt, de mégis…..
mégis olyan személytelen ez az egész számomra, mintha futószalagon ülnénk mi emberek, számokat kapunk, egyeske, ketteske stb….
Ma, mikor megkaptuk a sorszámot tulajdonképpen hamar végeztünk, csak fél órát kellett várnunk mire sorra kerültünk, amúgy segítőkész volt a srác akihez kerültünk, de az egész ügymenet nem vett 5 percnél többet igénybe, elsősorban azért, mert előző nap letöltöttem a kitöltendő papírokat, ki is töltöttük itthon, ott már csak be kellett adni…..majd közölte a fiú, hogy egy évig ennyi százalék özvegyi nyugdíj, majd utána annyi százalék…..
Mint amikor egy telefontársaság közli, hogy 24 óra múlva él a vonal……
Nem tudom mit is vártam ebben a rohanó, elgépiesedett világban, soha nincs ideje senkinek semmire, az orvosok is csak rohangásznak a kórházakban, s mikor akarunk beszélni velük, talán van is három perc amit ránk tudnak szánni, aztán futnak tovább….
Persze kevés az idő, mégis egy haláleset, egy gyász, főleg a közeli hozzátartozóknak mégsem ennyire egyszerű. Tényleg nem nagy dolgot várok, nem is tudom mit is vártam, de fura, hogy egy halál eset utáni ügyintézés ugyanúgy működik, mint amikor pl. netet köttetjük be…….
Elmenni a hivatalba, sorszám, pakk, pakk, tessék átfáradni a másik ablakhoz, ezt meg ezt tessék kitölteni, majd értesítjük viszontlátásra……….

2011. november 24., csütörtök

Édesapám emlékére.... :(


1941-2011
Sajnos megtörtént, amit nem vártam, amit nem akartam, hittem, bíztam, hogy valahogy rendbe jön a szervezete….de nem. Két komoly, majd egy kisebb műtét után, s négyhetes kórházi kezelés után elment. 2011 november 20-a hajnalán.
Sok dolog, gondolat kavarog bennem, nem is tudom leírni.
Talán még fel sem tudom fogni.
Hirtelen felnőttként felnőtt lettem, anyumat kell támogatni,s intézni az ilyenkor szükséges, ügyeket…..

Egy dalról:
Volt egy barátja apumnak, Ihász Gábor (dalszerző,énekes).
Mikor Pesten éltek még,anyum tömbházfelügyelő volt, apum meg egy cégnél dolgozott, mégis sokat segített a házaknál anyunak, ezért is ragadt apumra hogy ő itt a „házmester”.
Persze volt több barátja is, köztük a saját főnöke,(nekem csak Anti bácsi) aki mérnök volt.
Összejártak, néha nálunk, néha Gabiéknál, néha Anti bácsiéknál voltunk.
Ezekre az emberekre csak e dal miatt tértem ki, amit Ihász Gabi énekelt, tulajdonképpen saját magukról.


“olyankor elszáll a gondom, mert lenn a téren mi egyformák vagyunk
mérnök úr, a házmester és a beat - zenész, mind együtt játszhatunk”


Igazából nem tudok most írni semmit sem. Nem jönnek a szavak.
Elhinni sem akarom ezt az egészet. 2-án lesz a temetés.
Vasárnap óta, mióta megtörtént, őrült gondolatok suhannak át a gondolataimban,bár lehet ez ilyenkor természetes.....hogy én itt ülök a meleg szobában, Ő meg......vagy hogy odamennék és felrángatnám, hogy keljen fel, és menjünk haza......

Nagyon nem kellett volna még elmenned Apu.......

2011. október 20., csütörtök

Rosszkedv ellen :)))

Ez a dal nekem elég sokszor segít. Ezért nagy kedvenc. Sokszor hallgatom.
Na persze a zenekar többi dala is nagyon bejön :)))
Hát szép napot mindenkinek!
:)))))

Lk 12.34
Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.



Dalszöveg

Megesik, hogy nincs nálad éppen
a kulcs ami nyitná a zárat a gépen
ami zuhan, mint a fejsze, a nyele nélkül
mindegy, milyen hős az ember, beleszédül
Vagy itt van ez a nap, mit lapra rak
aki keveri a kártyát, az nem te vagy
mert lehet, hogy most gyenge, de holnap jobb lesz
ne nézz a tegnapodra

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik
a felhő is eltűnik majd...

Vagy megesett, hogy bal lábbal lépsz
az ágy mellé először, ha az ébredés
zajos mint a kürt, a füledre ült
a francba ez az óra- hát ma sem menekülsz!
de te zavard el a felhőt a homlokodról
jó, ha semmi nem hoz zavarba
kezet mos a kéz; mindig számíthatsz rám,
én is számítok rád, ha baj van

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik
Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki...

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz
Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz
Ennyi csak, mert ennyi ez!

Ne bánd, hogy amire vágysz, nem mindig azt kapod
Mint a gazdagot, úgy a szegényt is ugyanaz a végzet éri el
Hogy itt bizony élni kell
Óra az órára, napra nap
Megy az idő, minden új napra újabb nap
A pénz csak papír, és annyit ér
mint a levegő, a világot forgató erő.

Puha minden, ahova lépsz;
mindenki keresi a pénzt, hajtja a lét
mert ahol van a kincsed, ott van a szíved
ezt egy bölcs is elmondta már tudod, nagyon régen
Minek futsz a baj után, az úgyis elmegy
legyen egy jobb napod ma
De háztól házig ennyi az élet,
legyen szép, és hosszú az utca

Minden változik, és senki sem az, aminek látszik
Kétszer egy virágot nem téphet le senki újra

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz
Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

2011. október 18., kedd

Filmajánló: Színes fátyol

Ezt a filmet pár éve találtam egy üzlet polcain. Tulajdonképpen Edward Norton miatt vettem meg, s a film nagyon nagyon tetszett.2006-ban John Curran rendezésében került vetítésre.
Utánanéztem kicsit, a filmet 1934-es amerikai változatában Greta Garbó szereplésével mutatták be. Azt a változatot nem láttam, sajnos a könyvet sem olvastam.(író: William Somerset Maugham )
Általában először a könyvet szoktam elolvasni, s csak utána nézem meg a filmet, mivel a film sokszor a töredékét nem adja át az író által papírra vetett történetnek.
Maga a film tényleg nagyon tetszett, s érdekes a kritiákat olvasva a 2006-os rendezés jobban tetszett másoknak.
A könyvet mindenképpen el olvasom, mivel állítólag egyik film sem teljesen hű a regényhez...
Sőt ha hozzájutok a régi változatot is megnézem.
De mindenképpen ajánlani tudom mindenkinek.



szólj hozzá: Színes fátyol - előzetes
(ezt a "szólj hozzá" írást nem tudtam eltüntetni, utal a videa oldalra :)) )


A középosztálybeli orvos, Walter és az elkényeztetett, felsőosztálybeli Kitty házassága elhibázott döntés volt. Kitty, férje munkája miatt, londoni életét hátrahagyva Sanghajba költözik, ahol rátalál a szerelem a helyi konzul személyében. Miután Walter felfedezi hűtlenségét, büntetésképpen a kolera által legsúlyosabban érintett területen fogad el egy állást, és ragaszkodik hozzá, hogy Kitty is vele tartson. Az utazás a gyönyörű távoli kínai faluba és az ott megélt szörnyűségek értelmet és célt adnak elveszettnek hitt kapcsolatuknak.

2011. október 12., szerda

Az én sikítozásom története :)))))

A történetet amiért elmesélem: hasonlót olvastam
Vera
blogján. Helyszín: vidék, szüleimnél.
Történt, hogy anyuméknál pakolgattam, takarítgattam az udvaron, s a kukorica tároló hordók körül is rendet szándékoztam rakni. A hordók tetejére volt pakolva egy két apróbb bútorlap, gondoltam azokat szépen elteszem a helyükre.
Na, ahogy szedegettem egymásról le őket, az utolsó előttit mikor felemeltem…..na mi lapult ott? Egy egérke.
Először csak a fejem felett tartott bútorlappal megmerevedtem, az egérke is pontosan így meglepődött, s pár másodpercig csak néztük egymást, míg a tudatunkig eljutott, hogy most itt….húúúú gáz van :D
Aztán az egér gyorsabban reagált, elindult volna valamerre, csak épp rossz irányba, s bútorlapról az üres hordóba pottyant.
Na ekkor kezdtem el sikítozni, hogy anyu, anyu, egy egér beleesett a hordóba!!!
Persze ő egyszerű nyugalommal közölte, nem baj, majd kiborítjuk……vagy szóljunk a szomszéd macskának.
Közben visszamerészkedtem a hordóhoz, és nagy bátran-óvatosan belekukucskáltam. Ekkor vettem észre, hogy a hordóban volt már bizony egy egér, így párban ültek-ugráltak ott, s azt is láttam, hogy a hordó alján még volt egy kis kukorica maradék is. Na gyorsan a hordót lefedtem, szaladtam a szomszéd felé a cicust hívogatva. Elég hosszúnak tűntek a percek, míg megérkezett, s közben rémképek kezdtek gyötörni, hogy ha nem sikerül kiszednünk az egereket, ők bizony ott jól ellesznek a kukoricán, s patkányméretűre nőnek….
Na de megérkezett Kormos és megmutattam neki, micsoda fenséges vacsorát találtunk, nagyon küzdenie sem kell érte.
De bizony valamiért a hordóba nem akart beleugrani, így rásegítettem kissé, magyarul belehajítottam a macskát a hordóba.
Pár másodperc után hallottam egy kis harcot, s Kormi megjelent egyik egérrel a szájában.
Ám ő nem csak játszogatott vele, hanem ahogy mondani szokás, szőröstől, bőröstől felfalta.



Ezután cicuska egy ismételt rásegítéssel a hordóban landolt és a másik egérkével már nem jött ki…kényelmesen a hordóban fogyasztotta el.
Tudni kell Kormiról, hogy mindenevő, tehát még a kenyeret is megeszi, amolyan igazi kinti, vidéki macsek……
A két egér után, odament anyumhoz, aki meg akarta jutalmazni az éppen sütött rántott tökkel, de valamiért cicusunk elfordult, nem kellett neki.
Mondtam is anyumnak, hogy csak nem gondolod, hogy ilyen fenséges vacsi után elrontja a szája ízét..:D :D
Amúgy érdekes, hogy az egerek, illetve egyéb apróbb állatfajták, miért késztetik a nőket sikítozásra?!? :D :D

Kowalsky Meg a Vega - Jövünk,mint a Hunok

nagy kedvenc......

2011. október 2., vasárnap

Oroszlánokkal suttogó - Kevin Richardson


Kevin Richardson zoológus, aki hobbiként az állatok viselkedését is kutatja Dél-Afrikában, Johannesburg mellett létrehozott egy magánrezervátumot, mely 38 oroszlánnak és jó néhány hiénának ad otthont. A filmben látható, hogy micsoda paradicsomban élnek.
11 évvel ezelőtt két, fogságban született kölyök viselkedését tanulmányozta, a kölykök voltak az első lakói a rezervátumnak. Kevin az összes oroszlánnal szoros, bensőséges kapcsolatot ápol, ami hihetetlen őrültségnek minősül a tudósok számára. Kritika is éri a munkáját nap, mint nap, vannak, akik szerint ez nem helyén való, hiszen ez az ember beavatkozik a természet dolgába. Richardson azonban úgy látja, már akkor beavatkozott az ember, amikor befogta az állatokat. Az ő módszere nem a korbács és a láncok, nem töri meg az állat szellemét botokkal, hanem az általa használt eszköz a szeretet, megértés és a bizalom.
E szokatlan módszerrel próbál jobb életet biztosítani a fogságban lévő oroszlánoknak. Az állatok teljesen elfogadták, a nőstényoroszlánok sem neheztelnek rá, ha kölykeikkel játszik, egyszerűen falka taggá fogadták.
Kevin magabiztosan néz a szemükbe, soha nem fél, hogy megtámadják.
Egy angol újságnak azt nyilatkozta, ha mégis megtörténne és meghalna, következő életében ugyanezt csinálná.

Forrás:
Szerintem

2011. szeptember 22., csütörtök

Könyvajánló: Mennyei prófécia

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a könyvet!


A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő. Csodálatos, az ember, sőt az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók a szövegben. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást.

A Kézirat azonnal felkelti a tudományos világ és kalandorok érdeklődését. A hivatalos körök, köztük a katolikus egyház vezetői mindent elkövetnek, hogy a Kézirat ne kerüljön nyilvánosságra. Egy fiatal amerikai férfi teljesen gyanútlanul kerül az események középpontjába, és rövid idő alatt kulcsszerepet kap a hiányzó, Kilencedik Felismerés felkutatásában. Közben beutazza Peru vadregényes tájait, az Andok csúcsai között rejtőző templomromoktól a szegény kisvárosokig, ahol csodálatos módon mindig megtalálja azt, aki hajlandó segíteni rajta akkor is, amikor fegyveres üldözői elől menekül.

Épp ez a Kézirat próféciáinak lényege: a csodák természetes velejárói az emberi létnek: nem hinni kell bennük, hanem támaszkodni rájuk.

Redfield regénye valóságos kultuszt teremtett: a könyv hatására világszerte sokan változtatták meg életüket; Amerikában és Nyugat-Európában klubok, vitakörök, sőt folyóiratok alakultak, amelyekben „A mennyei prófécia” tanulságait, további lehetőségeit elemzik, kutatják a legkülönbözőbb tudományágak képviselői, a szerteágazó érdeklődésű olvasók.

Forrás:
Intuíció klub

2011. szeptember 20., kedd

Egy kis (pajzán) Csángó csujogató :-)))))

A kommenteket érdemes elolvasgatni a YouTub-on, mert a szöveg kiegészítés ott van.

2011. szeptember 3., szombat

Távolodva a Földtől.........




Ez az írásom válasz Szalay Cili írására, a:
home című bejegyzésre:
Kedves Cili!

Nagyon érdekes és számomra is egy más megvilágításból láttattad meg a dolgokat. Bár én is sokszor gondolkoztam már ezeken, amikről írsz, de ilyen jól megfogalmazni nem tudtam.

Nem egyszer merengtem ilyen dolgokon, nem is tudom, hogy jutott eszembe, mikor mintha „elszállnék” a földtől, szép lassan, és jöttek a gondolatok.

„nnna, kifejlődtem ééén, a homo sapiens, mostantól kezdve örökkön leszek”-egy részlet Tőled.

Olyan gondolatok jutnak néha eszembe, mikor egyedül vagyok, kicsit magamat és a külvilágot szemlélve ahogy lépkedek az utcán, hogy:
járda,.. autók… zebra… szabályok…törvények, amik nem mindig kedvezőek, (lehet némelyik épp azért jön létre, hogy valaki/valakik hasznot húzzanak belőle), tiltások,-közben figyelem néha az embereket,- korlátok, egymás között felállított korlátok, aminek az áthágása büntetést von maga után-oké persze kellenek, mert szabályozni kell, hogy ne ész nélkül száguldozzanak az autók, ne gyilkoljuk egymást le kényünk kedve szerint, stb….de itt van egy pont, mikor „felemelkedek”, s kicsit fentebbről nézem a dolgokat.

Kicsit magasabbról szemlélve mennyire parányiak vagyunk. Mint mikor mi nézünk egy hangya kupacra a lábunk alatt. És ekkor eszembe jut az önzőség, az emberek egymás iránti gonoszsága, az irigység, a kapzsiság, vagy amikor egy férj veri a feleségét, vagy amikor a szülők bántalmazzák gyermeküket olyan durván, hogy elveszik tőlük…vagy mikor csak egy főnök a beosztottat lekezeli, megalázza, mert úgy érzi mindent megtehet

Ezek az emberek egyrészt számomra gyávák, mert a nálánál gyengébbekkel kezdenek, másrészt eszembe jut ilyenkor onnan „fentről”, hogy ők sem különbek senkinél. Mert ha a természet erői gondolnak egyet, s lecsap egy vihar, vagy bármi, lehet hogy épp egy ilyen ember életét töri kettőbe….aki másnak bánatot okozott….(persze sajnos a természet, nem minden esetben igazságos)
Szóval mi emberek, már kicsit fentebbről nézve, mennyire parányiak vagyunk az Univerzumhoz képest, vagy tehetetlenek a természet erőihez képest.

Aztán még feljebb megyek, onnan nézve nem is látszanak az emberek. Csak a táj, a zöld, meg a kék….
Hol vagyunk? Persze mikor én így „elszállok magamtól” és még feljebb vagyok, akkor is működik itt a piros lámpa és megállnak a járda szélén, és akkor is lehet épp egy tárgyalás amiben ítéletet hoznak, akkor is szúrhat éppen valaki valakibe kést, vagy épp életet adhat valaki egy gyermeknek.
De már nem látszunk.

És mi van akkor, ha hirtelen történne valami? Jó, lehet buta gondolat, de mi van, ha hirtelen szétrobbanna az egész Föld? Hova tűnnénk? Hova tűnne a gondolat, az érzések, a felépített falak, (a valóságosak is és az egymás között felépítettek is) hova tűnne a gyűlölet, a szeretet………..
Aztán még feljebb vagyok, már talán a Holdon ülök, talán a B-612 es kisbolygón, ahonnan a kis herceg jött. És egyedül vagyok. A Föld ekkor más csak egy kis labda méretű valami a szememben. És körben az Univerzum. Talán az egyedüli állapotomtól érzek hidegnek mindent.
Ekkor hol vannak már az autók, a járda, a szabályok, a korlátok? Számomra sehol.
Hangsúlyozom, a szabályok és a korlátok értünk, emberekért is jönnek létre.

Ezeket a gondolatokat nem úgy írtam le, hogy borúsan látok mindent, sőőt!
Én is azt vallom, hogy pozitívan szemléljünk mindent, s tegyünk is meg mindent, amit lehet.

Magunkért, a környezetünkért, másokért.
De vegyük tudomásul, tényleg csak egy percet kaptunk. És ha ez a perc nekünk embereknek kiszámolva 60-80-100 év, ki mennyit kap, hát használjuk ki.
Próbáljunk meg ebben a percben boldogok/pozitívak lenni. Nem a múltban rágódni, s nem a jövőt áhítani, mert a jövőt a mindennapi tetteink határozzák meg. A mindennapjainkban eltöltött percek építik, vagy rombolják a jövőképünket.
A jelenkori percen viszont a múlt tettei már nem változtathatók meg. Ezt el kell fogadnunk, s ha egy rossz döntés miatt most a fejünket a falba verjük, max. betörik és vérezni fog. Ennek sincs értelme.

Szóval a nagy kérdést honnan is szemléljük?
-Még csak félig van a pohár? - vagy
-Már félig van a pohár!

Én az utóbbira szavazok. :)

Egyébként ezt a blogot:
Szalay Cili nemrég találtam.
Ajánlom mindenki figyelmébe, számomra nagyon tanulságos, tetszik Cili megfogalmazása, rávilágítása bizonyos dolgokra. Ajánlom mindenki figyelmébe, s a többi blogját is.









2011. augusztus 31., szerda

Erdély


Volt szerencsém többször Erdélyt meglátogatni az elmúlt években. Mondhatni felejthetetlen. Mi a Gyimesekben laktunk.
Sok embert megismertünk ott,barátságok születtek,egészen más ott minden egészen másképp gondolkodnak ott, főleg a csángó emberek....Jó velük lenni, jó időt eltölteni náluk, leülni beszélgetni, vagy egyszerűen hallgatni őket.
NAgyon más ott minden.
Most ezt a dalt hallgattam, s jönek az emlékek, csak jönnek, s jönnek........
Sokat nem tudok ezekről az érzésekről írni, a dalok eleget elmondanak......




És még egy dal a Historica-tól.
Amikor ezt hallom a szívem nagyon összeszorul....

2011. augusztus 9., kedd

Ha........

Ha ma reggel inkább egészségesen, mint betegen ébredtél fel, akkor áldottabb helyzetben vagy, mint azok a milliók, akik nem fogják túlélni ezt a hetet.

Ha még sosem élted át a háború veszélyét, a fogságba vetettség magányát, a kínzás gyötrelmeit vagy az éhezés szenvedését, akkor 500 millió embernél jobb a helyzeted.

Ha részt vehetsz egy egyházi összejövetelen a zaklatás, letartóztatás, kínzás vagy halál félelme nélkül, akkor áldottabb helyzetben vagy, mint hárommilliárd ember ezen a világon.

Ha van ennivalód a hűtőben, ruha a testeden, tető a fejed fölött, és egy hely, ahol nyugovóra hajthatod a fejed, akkor gazdagabb vagy, mint a világ népességének 75%-a.

Ha van pénzed a bankban, a tárcádban, és aprópénzed valahol egy edénykében, akkor a világ gazdagjainak felső 8%-ába tartozol.

Ha a szüleid még élnek és házasok, akkor nagyon ritka példány vagy.

Ha el tudod olvasni ezt az üzenetet, amit épp megkaptál, akkor kétszeresen áldott helyzetben vagy, mert valaki gondolt rád, és még áldottabb helyzetben vagy, mint 2 milliárd ember ezen a bolygón, akik egyáltalán nem tudnak olvasni.

2011. augusztus 4., csütörtök

Gandhi


“Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. –
A meglepett asszony megköszönte a dolgot és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
– Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza?
Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt.
Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”
Testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz.
(Dan Millman – A békés harcos útja)

2011. július 31., vasárnap

Ez sem éppen egy női munka :)

Apum betegségéből kifolyólag, sajnos az ilyen munkát már nem tudja elvégezni.
Gondoltam mit nekem egy kis csiszolás, festés.
Garázskapu 2,4 x 2 méter, plusz két darab 1,3 x 2 méteres pince, illetve kamra ajtó.
Hát mit ne mondjak, nem volt egy egyszerű mutatvány.
A garázskapu így nézett ki:


Még az a szerencse, hogy régebben beruháztam egy profi (ipari) kis kézi csiszoló masinára, gondolván majd vidéken úgyis hasznát veszem.
Na de ezzel is több órás mutatvány volt, csak a garázskapu lecsiszolása, főleg ahol igencsak megette az idő. És ha már dolgozunk, ne végezzünk fél munkát, bár apum mondta, elég lesz csak kívül festeni, ahogy megláttam a kontrasztot, áááá mondom ez így nem maradhat, tehát belső kezelést is kaptak az ajtók.
Tulajdonképpen a festésben, nem is maga a festés viszi el az időt hanem az előző réteg/ek eltávolítása,már ahol szükséges, illetve az egész felület teljes átcsiszolása. Jelen esetben itt P80-as, majd P120-as papír elég volt.

Így nézett ki a csiszolt és az egyszeri réteggel lefestett garázsajtó.


Majd a kívűlről kétszer átfestett ajtók:
(elég későn végeztem, este lett már,így kissé sötétebbnek tűnnek, mint amik valójában)


Persze még hátra van a piros fémpánt átfestése, csak arra épp nem volt fém festékünk, s lehet, hogy még egy harmadik réteget is kenek a külső felületre,(a gyártó is 2-3 réteget javasol) s a belsőre, ahol csak egyszer kentem, egy másodikat.

Ez a munka kb. másfél napomba került,illetve most kéz, hát, váll, lábfájással, izomlázzal küszködök.
De megérte.
Ja persze a gyomlálás most elmaradt, s mikor jöttem el, a gazok szemtelenül vigyorogva integettek felém :) Következő hétig még élhetnek :)

2011. július 24., vasárnap

Első „lovas” élményem


Hát igen, az első, s nem is tudom, eddig miért nem jutott eszembe ez a gondolat, ami péntek este, mint valami szikra, kipattant az agyamból….hisz a lehetőség évek óta ott hevert a lábam előtt.
A hétvégét szüleimnél töltöttem vidéken, szerencsére egyre sűrűbben tudom megtenni, mivel az esti sulimnak is vége lett, meg hát a vidéki élet…….egyre jobban vágyom rá.
Péntek esti érkezésem után gondoltam lesétálok a folyóhoz, gyakorlatilag a kertünk végében folyik, a kukoricás, és a rét után. A szomszéd néni is kint volt még, zöldet szedegetett az állatoknak. Köszöntem neki, majd a túlparton észrevettem, hogy a fia kihozta lovukat Betyárt, és ott lovagolt. Mondom a néninek, hogy én még soha sem lovagoltam, pedig a Betyár már elég régóta megvan nekik, szoktam is látni, hogy lovagolnak vele. Azt mondja menj, szólj a fiamnak, hogy szeretnél.
Olyan hirtelen gondolat volt, és az események is gyorsan peregtek, leszaladtam, átszóltam, a válasz: gyere, most is lehet. Hűű gondoltam, na jó akkor most megyek. Eddig tényleg ilyen ötlet eszembe sem jutott, pedig régen még lóversenyre is elmentem néha, tavaly Bösztörpusztán pedig egy nagyon klassz lovas baranta bemutatót is megörökítettem, de ilyenre, hogy én felüljek egy lóra, soha nem jutott eszembe….
Átmentem a túlpartra. Talán még nem is voltam ennyire közel egy lóhoz. Kicsit meg is lepett nagysága. De ekkor még „bátor” voltam. El lett magyarázva, hogy szálljak fel, bal láb kengyelbe, kapaszkodás, átlendülés. Az első próbálkozás nem járt sikerrel, de a második igen :)
Na aztán mikor felültem..kicsit inamba szállt a bátorságom. Azt kijelentettem az elején, hogy egyedül ne hagyjon,mivel mondta a gazda, hogy akár mehetek is vele, de mivel életemben először ültem lóra…..ááááá mondtam, semmi esetre sem.

Szóval ott fenn a magasban…….hűű de magasan voltam, s kicsit meg is ijedtem. Akkora nagynak láttam a nyakát, a fejét, s mikor elkezdett lépegetni, rémképeket láttam. Hogy mindjárt ledob, vagy felágaskodik, vagy megbotlik. Persze mondta a srác, hogy ne féljek, mert megérzi a ló.
Aztán sétálgattunk egy ideig, s mikor a ló hátra-hátra pillantott, azt hittem engem néz, hogy ki vagyok, s hogy vethetne le…de megnyugtatott a gazda, hogy csak legelészni szeretne, és a zöldet nézi.
Szerettem volna megörökíteni, hogy legalább kép készüljön rólam, hogy én a hőőős :), de mivel ennyire féltem ott fenn, mondta, hogy inkább másnap, mert mások is jönnek lovagolni, akkor megint felülhetek.
Hazafelé menet azon gondolkoztam, hűűű megint fel kell ülni rá :)), persze azért vágytam is kicsit.
Másnap már picivel bátrabban szálltam fel, bár kerestünk olyan helyet, ahol egy kis magasság van számomra a réten, hisz elég nehézkes volt felszállnom a termetem miatt. (na meg a ló nagysága miatt)
Mondjuk megint jött az a vacak félelem érzés, ott fenn a magasban,bár lehet ezen sokan mosolyognak, főleg akik lovagolnak, de mivel először próbáltam ezt…..
Megint sétálgattunk kicsit, persze most sikerültek a képek is, de azért hamar le akartam szállni róla, csodálkozott is Betyár gazdája, hogy csak ennyi? Mondom igen mert még mindig féleeeeek….:(


Mégis most úgy érzem, hogy megint felülnék rá, talán ha többször próbálom, kicsit jobban összeszedem magam…..megszoknám. A lehetőség most adott, s talán én is így sétálgatok majd Betyárral :)




Összességében egy jó kis hétvégét tudhatok magam mögött. :)Tetszett :)

2011. július 20., szerda

Veréb (mentés)



A mai napom nem valami felemelő volt, semmilyen szinten....emberi hülyeségek, fellengzősködés, ki ha én nem stílus, de ezt gondolom mindenki ismeri.Furák az emberek.
Mégis egy dolog feledtette velem ezeket. Mégpedig egy kis veréb. Berepült a raktárunkba. Szegény ki akart volna menekülni, de nem tudott,állandóan csapódott neki a nagy üvegablaknak, ami a magasban volt. Gondoltam felmászok, nyitok neki egy ablakot, talán úgy utat talál magának kifelé.
Létra cipelés, mászás, ablaknyitás. De semmi. Tovább is csak a csukott ablaknak csapódott, mert nem minden ablak nyitható,sőt, ahogy próbáltam hessegetni, már a falnak is neki neki csapódott.
Aztán persze a legfelső polcon landolt,miután szegény a falnak csapódás után végigcsúszott rajta. Onnantól kezdve már nem repült, csak ült ott kitátott csőrrel. A bottal való piszkálásomra sem mozdult. Létra odacipelés felmászás, kúszás be a polcon. Akkor már hagyta magát megfogni, bár mikor rátettem a tenyerem, szökni próbált, de gondoltam most már én viszem ki, mert megint csak ide-oda csapódás lenne a vége.


Lehoztam, csuda kis édes volt, nagyon vert a kis szíve, gondolom jól megvolt ijedve. Picit simiztem, mindenkinek megmutattam aki ott volt, egy két fotó telefonnal, majd ki az udvarra vele, s elengedtem. Ahogy kinyitottam a tenyerem pár másodperc múlva elrepült. Nagy baja szerencsére nem lett(remélem), mert szépen elkanyarodott egy fa irányába. Aztán már nem láttam. :)
Ez a kis verébmentésem jó volt a mai napban :)

2011. július 15., péntek

Állatok

Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.
Anatole France


2011. július 5., kedd

Ismét egy válaszlevél Ágnes írására:



Ágnes, gondolatok egy nő naplójából

Itt nekem eszembe jutott még valami. Persze hozzáteszem, tudom, hogy különbözőek vagyunk, én szeretem a csokifagyit, lehet más ki nem állja. Én csak egy valamit nem értek. Még ha az a dopamin vegyi anyag felelős is, amit Karesz írt, hogy miért van az, hogy emberek elégedetlenek. Ismerek ilyen típusokat. Van akinél annyira nem is, de van akinél elég durvának látom a helyzetet.
Miért van vajon az, hogy van akinek meg van mindene, kezdem az egészséggel, aztán a munkája is meg van, lakása, szülei, stb, és nem jó neki semmi. Állandóan görcsöl. Hogy ez sem jó, az sem jó…..
Miért van vajon az, hogy emberek nem látják meg a szépet, s a jót, szinte minden egyes napot túlélésnek fognak fel. Én tudom, hogy van sok rossz dolog a világban, de ha éppen nincs semmi bajunk, minek előszedni valamit, kreálni valamit, s rágódni rajta. Ismerek olyan idős hölgyet is, akiből szinte csak a pesszimizmus szól. Mint egy kárrogó varjú. Aki állandóan a másikkal foglalkozik, persze nem a jókat veszi észre, hanem, hogy mit nem csinált jól, vagy hogy milyen is az a másik.
Ismerek olyant is, aki kreált betegségeket vesz észre magán, pl. egy szunyocsípés duzzanata már biztos daganat, ami rosszindulatú, és halál lesz a vége…..(hipohonderek)
Persze ezeknél nem is tudom helyes megfogalmazás-e, már csak az rosszabb, akik másokat bántanak meg szavakkal. Embereknek fogalmuk sincs, mennyire veszélyesek tudnak lenni más ember életében az általuk célzott (rendszerint rosszindulatú) szavak.
Egyszer a jelenlétemben szóltak be egy fiatal lánynak, aki elhaladt mellettünk, hogy jaj hogy nézel ki-mivel a kislány ducibb volt az átlagnál…oké, hogy elég sokan el vannak hízva az emberek, de honnét lehet tudni, hogy annál a lánynál nem e valami betegség játszik közre, esetleg e miatt amúgy is gyengébb lelki állapotban van, s egy ilyen megjegyzés mit okozhatott benne…

Amúgy már akartam írni a felsőbbrendűség érzésű emberekről. Hogy mi alapján, mi jogon bántanak meg másokat? Miből érzik azt, hogy bárkit lenézhetnek, (mert pl. van diplomájuk, s akinek nincs az már pornép, persze hál Isten ismerek diplomást aki azért néz le emberekre, hogy segítsen nekik), de ismerek olyant is, aki az ég világon szinte semmit nem tud felmutatni, illetve amit megszerzett, azt mások átgázolásán mások kihasználásán, gátlástalan viselkedésével érte el. (persze nem az ilyenekből kerül ki a baráti köröm)
Én nem értem meg ezeket az embereket.
Persze lehet, hogy azért, mert én nem így fogom fel a világot. Tudok örülni mindennek, és ha valami baj, vagy probléma ér, megoldandó feladatnak fogom fel. Miért jó egy probléma kapcsán belesüppedni az iszapba, és nyaldosni sebeinket?
Nem azt mondom, hogy engem nem szoktak megbántani. Néha én is nézek nagyokat egy egy felém küldött (számomra) bántó szavak hallatán.
És amit Karesz ír, hogy vigyázzunk, hogy ne szennyeződjünk be, talán én úgy fogalmaznám, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudunk kivédeni, inkább a feldolgozás folyamata az, amin tudunk segíteni, változtatni, vagy gyorsítani, hogy elmúljon hamar.
Biztos vagyok benne, hogy tudunk változtatni szemléleteken. Van egy kis barátnőm akivel nagyon sokat beszélgetek ilyenekről. Hogy az emberek „rossz szokásként” képesek felvenni még az önsajnálatot is.A rossz szokásokat fel kell ismerni,segíteni kell másoknak, hogy ők is felismerjék, (persze ha igénylik a segítségünket)és dolgozzunk rajta, hogy elhagyjuk.
Amit írsz, hogy a negatív hatás mágnesként kerül az agyba, ez bizony így van. Ha csak a negatív dolgok foglalkoztatnak bennünket, miért csodálkozunk, vagy csodálkoznak rajta az emberek, hogy ezek kerülnek egyre nagyobb számban az életünkbe? (vonzás törvénye)
Egy biztos. Az embernek először saját magát kell megismernie valamennyire, tudnia kell, hogy bizonyos helyzeteket hogy reagáljon le, hogy dolgozzon fel szituációkat. Tényleg van, hogy engem is megbántanak, van, hogy egy időre ki is vonom magam a „forgalomból”…na jó ez csak pár óra szokott lenni. Aztán történik valami az éterben, amit nem is tudok megfogalmazni, hogy mi, de legtöbbször huss, elmúlik a rossz…és más szemszögből élem meg a történteket.
Aztán van az a bölcs mondás, hogy ne azt nézd, hogy mit mondtak, hanem, hogy ki mondta. És ez tényleg nagyon fontos. Mert még egy igaz baráttól is érezhetünk úgy szavakat, hogy bántanak…de meg kell vizsgálni, hogy amit őszintén és tiszta szívből mondtak, de mégis bánt, hogy az nem az épülésünket szolgálja?
Aztán azoktól az emberektől, akik nem a barátunk, és bántást kapunk, na ott kell megnézni az illetőt. Mert tudjuk, vannak olyanok is, akik még a jókedvünket is irigyli. Olyant is ismertem, szerencsére nem sokáig, aki attól is ideges lett, hogy én nyugodt voltam…..
Szóval Ági örüljünk, hogy nem vagyunk ilyenek, én speciel örülök, illetve fejlesztem magam e téren, hogy inkább pozitívnak mondható legyek….
Most fáradt vagyok, sokat dolgozom, de azon jár az eszem, hogy lemegyek majd megint jövőhéten anyumékhoz, és a kertbe épp melyik résznek álljak majd neki, hogy szép legyen, nézegetem a neten a növényeket, mit, s hova ültessek majd, (mit s hogyan kell ültetni )ma vettem pár csomag virágmagot is, a hétvégén is náluk voltam illetve ott egy röpke vendégségben ismerősöknél, láttam, simogattam kis kecskét, és kis cicát nyúztam, az csuda édes volt, kismalacokat is mutattak, akik olyan fenemód visítottak az éhségtől, (persze kapnak rendesen kaját, de a visításukat úgy adták elő, mintha nem), aztán még kicsi nyuszikat is mutattak, akik pár hetesek…utána anyuméknál szépen kigyomláltam az epreket, amitől ugyan másnap olyan izomlázam volt, hogy csak na, de az ilyeneknek nagyon tudok örülni.
Na egyelőre ennyi. Kicsit össze vissza kalandoztak a gondolataim, de ez ilyen lett
Sok puszit mindenkinek!

És ráakadtam egy írásra, ami szerintem eléggé jól elmond dolgokat:

A pozitív gondolkodásnak már az ókorban is neves szószólói voltak. Marcus Aurelius így írt a Rossz érzések ellenszere című művében: „Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett –, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni? Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

2011. június 30., csütörtök

21 éve történt......

hogy kicsi fiam megszületett.
Boldog születésnapot!

A szülinapja 28-án volt, kicsit késtem a képekkel... :))
Sajna most volt a második alkalom, hogy nem én sütöttem a tortát neki, hanem csak amolyan boltit töltöttem meg munka után, mert nem volt időm :(( , de sebaj.






2011. június 24., péntek

Örök nyár

Bár kissé hűvösre fordult az idő, ma mégis ez a dallam jutot eszembe... :))

2011. június 23., csütörtök

Díjat kaptam!


Megkaptam első, illetve második díjamat,az "Elmélkedéseim" blogom születése óta, aminek nagyon örültem.
Nagyon szépen köszönöm elsősorban:


Ágnes, gondolatok egy nő naplójából

másod, de nem utolsó sorban:
carpe diemnek-Tűnődések

A díjat tovább adom, hisz adni öröm, ezen kívül szabályai és kötelezettségei vannak.

Természetesen nem véresen komoly, nem kéri számon senki, ha nem adjuk tovább, én mégis megteszem, mivel boldogsággal töltött el, hogy kaptam, és még nagyobb öröm tovább adni :)

A fent leírt "kötelezettségek":
1.Megkoszonni a szemelynek, akitol kaptuk.
2.Kihelyezni a blogunkban egy post kereteben.
3.Tovabbadni 12 szemelynek.
4.ertesiteni oket a dijrol.

Az én általam kiválasztott díjazottak:

1/
Agyszüleményeim
2/
Ces-Gondolatok
3/
Egy csepp falusi élet
4/
Csuhéba zárt kis világ
5/
Joe bácsi blogja
6/
Kert és lélek
7/
Konyhakert természetesen
8/
Tothannam
9/
Vegyes saláta
10/
A világgal szemben
11/
Fény és árnyék
12/
Katalin konyhája


Mindenkinek kívánok további szép estét!
Edit

2011. június 17., péntek

Vizsgák után....

Végre vége...ennek a 2 évnek. Túl vagyok a vizsgákon, fellélegezhetek. Még kicsit fura is, hogy "csak" a napi 8 órai meló van....fura most még ez a "sok" szabadidő, de nagyon vártam már.:) Jó lesz végre kicsit utol érni magam, az elmaradt takarítások, a befejezetlen hímzések, a félig kész kosarak, illetve az el nem kezdettek, amik csak a gondolataimban születtek meg eddig.
De már az ablakaimat megszabadítottam az uv védelemtől,(szerintem már az volt rajtuk :)) egyszóval ablakpucolással kezdtem.
Egyelőre ennyi :)

Egy kis zene mindenkinek szeretettel :)

Kowalsky Meg a Vega - Ennyi Csak

2011. június 12., vasárnap

2011. május 24., kedd

Csernus

Az emberekkel való beszélgetéseim során fel-fel bukkan egy gondolat a fejemben, amin egy ideig elmélkedem.
Néha fájó és sértő is talán amit kimondok, ha megkérdezik a véleményem. De kimondom, főleg azoknak akiket szeretek. (Nagyrészt el is fogadják)
Mert sem megbántani,sem megsérteni nem áll szándékomban senkit.
Persze az is benne lehet a pakliban,hogy tévedek. Ezt is kimondom.
De igazából mindenki maga dönti el mit érez igaznak, mit súgnak a belső hangjai, vagy mire figyelmezteti az élet esetleg egy külső embert használva csatornaként.


Most is merengek valamin, s találtam egy Csernus gondolatot. Ide vágónak éreztem, kapcsolatokról tesz említést.




- Említetted, hogy volt egy olyan gondolatod, hogy kaptál nyers "masszát", amiből szeretnél valami jót gyurmázni... Remélem, tudod, hogy nagyon sok pasi belefog ehhez hasonló "desszertkészítésbe", de egy idő után rá kell döbbenniük arra, hogy nagyon szép lett ugyan a desszert, csak az a kis probléma, hogy nem ő eszik belőle...
- Igen?
- A desszertet valójában mások csinálják! Ez a pótapa szerepköre. Felneveled a kislányt valaki másnak...

2011. május 12., csütörtök

2011. május 5., csütörtök

Az élet él, és élni akar - Géczy Gábor


Ajánlom figyelmetekbe a következő előadást:
Itt tekinthető meg:
Megnézem

Quimby

...megöl a város, irány vidék,
ott puha a föld és közel az ég....

(Annamari neked biztos tetszik :) )

2011. május 4., szerda

Szülőknek


Gyermekek

Egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.

Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

Kahlil Gibran
A próféta

2011. május 1., vasárnap

Ágh István: Virágosat álmodtam


Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

2011. április 30., szombat

Rovás

Akit érdekel a rovásírás-olvasás elsajátítása, nézze meg a másik blogom

Rovás könyv népszerűsítése:
Megnézem

A könyveket több helyen lehet megvásárolni:
ROVÁS.INFO:
Megnézem

2011. április 25., hétfő

Ujjé! A ligetben nagyszerű!

Tegnap délután kibicajoztam a városligeti tóhoz, kicsit lazításképp a "tanulást" hátrahagyva. Elég szép idő lett délutánra, mivel egész nap csak borongós szürke felhők voltak, sőt szemerkélt is az eső.
Tulajdonképpen a kiskacsákat akartam megnézni, mivel fiam említette, hogy van egy pár kicsi.
Tényleg volt néhány, persze nem jöttek ki a tó szélére, hanem bent a közepén biztonságban anyuci mellett úszkáltak. Meg is értem őket.:))





És felfedeztem egy nagyon jó dolgot, bár nem tudom mióta tehették ki, de szerintem ez nagyon ötletes az állatok védelmében. Mégpedig egy állat-etető automata, amiből 100 Ft-ért bizonyos mennyiségű etetésre alkalmas zoocsemege jön ki.



Ezt lehet szórni a kacsáknak a vízbe, persze ezért közelebb is merészkednek. Mondjuk ilyen etetésre alkalmas dolgot a Fővárosi Állat-és Növénykertben már évek óta lehet venni, hogy a nézőközönség ne pereccel, meg fagyival, műanyag szatyorral, söröskupakkal, netán gumilabdával (1994-ben az állatkertben Süsü a víziló ebbe pusztult bele) etessék az állatokat.
Emlékszem még arra, hogy Süsü esetéről sokáig kint voltak fotók az Állatkertben, kérve a nagyérdemű közönséget, hogy ilyen badarságokat ne tegyenek.
Azoknak a képeknek a látványa elég elszomorító volt, máig él bennem.
Ha elmegyünk ilyen helyekre, persze, etessük az állatokat, mert az olyan jópofa dolog, mikor közelünkbe merészkednek, mi több már ők jönnek kunyerálni…csak legyünk észnél.

2011. április 22., péntek

Gondolatok


"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
- Stephen King

Apró emlékek


A napokban lettem figyelmes itt a szmogos pesti utcákon a pitypangokra. Egy kis emlék jutott az eszembe:

Tavaly ilyen tájban Csíkszeredában töltöttem tíz napot.
Egyik alkalommal, kedves ismerősömmel sétálgattunk a főtér melletti parkos részen. Észrevettem a fűben, hogy elég sok pitypang van.
Hát meg kell mondjam, felnőtt létemre, rögtön előjött bennem egy kis huncutság, s kuncogtam előre magamban. Szépen óvatosan, mint akiben semmi hátsó szándék nincs, letéptem egyet, és szóltam a srácnak, hogy nézd csak! Persze, ahogy mutattam az arca elé, azzal a lendülettel fújtam is :)) Elkezdtünk nevetni, de ő sem volt rest....rögtön nézte hol vannak a pitypangok. Aztán az egészből, egy jó kis fák közti futkosás, bújkálás, pitypang fújkálás lett. (persze egymás arcába :)) ) Jó volt az a délután, mint a gyerekek játszottunk és nagyon nagyon sokat nevettünk. :)

Néha jó kicsit gyereknek lenni.....és ha eszembe jut, hiányzik az a nap. :)

2011. április 21., csütörtök

És szeretsz is?


– Tudsz játszani?
– Tudok.
– És szeretsz is?
– És szeretlek is!
(Fodor Ákos)

2011. április 19., kedd

Tavasz

Tavasz


Szabó Lőrinc: Tavasz


Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz!” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

2011. április 18., hétfő

Pillanatok

A metróból kiszállva lettem figyelmes egy idős, hajlott hátó bácsikára, aki egy kislánnyal ment valahova. Talán az unokája lehetett.Nem tudtam kihagyni a jelenetet, bár lehet így képen vissza sem tudom adni.
Pillanatok, amik mellett sokszor elmegyünk. Holott ezek adnak valamit a szívünknek, a lelkünknek.

Figyeltem őket egy ideig....(pedig vizsgára siettem).




2011. április 15., péntek

Az öregedésről (válasz)


A mostani írásom, a következő oldalon talált bejegyzésre válasz:

Bejegyzés
Agnes..gondolatok egy nő naplójából


Szia!
Hát ez egy nagyon jó kis bejegyzés.A női és a férfi oldalról is megvilágít dolgokat. Csak sokan elfelejtenek valamit. Hogy az idő nem áll meg 25-29 évnél.
Csilla igazat szól, hogy a munkáltatóknak is elvárásaik vannak. Fiatalt, diplomást, több nyelvtudással rendelkezőt keresnek..Mondjuk nekem a korommal soha nem volt problémám, most sincs. Nem szenvedtem az idő múlása miatt.

Viszont a napokban megdöbbentem egy műsoron, és megdöbbenek azon is, mikor egy nő 29 évesen öregnek érzi magát, vagy mikor egy 29 éves nő 18-nak szeretne kinézni, majd így is öltözködik, s viselkedik...A műsorban az volt látható,amikor a kb.60 éves "nénike" nem volt hajlandó elfogadni a korát.Mindenáron bizonygatta, hogy ő 30 évesnek érzi magát, persze társat is a képzelt korához választott. A "párja" kb 35 éves....

És nem csak ez itt a probléma. Hanem hogy társadalmilag is próbálnak ránkerőszakolni értéktelenséget és mértéktelenséget. Jól írtad Ági,pontosan a kamaszok rétegét célozzák meg.Hogy ez a trendi, meg az a trendi.Akin már nem olyan ruha, vagy cipő van, aki nem jár gyorsétterembe,stb, az már nem is trendi. És amit leírtál, a látott férfiakról a kávézóban,( sokan fel sem fogják, hogy tényleg murisan néznek ki) azt sajnos a nők is előidézik.

Hisz némelyik nő azt gondolja,hogy a pénzes, az üzletember, aki edzőtermeben formálja már nem normális formájúvá testét, annak a menőnek az oldalán billegni minő dicsőség. Holott lehet hogy ezen emberek belső értékei vetekszenek a nullával. Tisztelet a kivételnek. És ezek a nők valószínű nem veszik észre azt a fiút, férfit, aki egy parkban üldögél, nem márkás pólóban, könyvet olvas. És nem az a könyv címe, hogy „Hogyan legyünk sikeresek?” ,vagy „Hogyan gazdagodjunk meg?”.

És igen, valóban ott vannak azok a férfiak, akiknek teljesen mindegy milyen a külsejük,( a latex bicajos nadrágban), a koruk, vagy az általad leírt teljesítményükhöz mérik a fiatalságukat, vagy a pénztárcájuk vastagságához....
Meg itt van a fene nagy nyíltság, nyitottság. Már nincsenek tabu témák. Amik esetleg az ember erkölcsi értékeit bizonyos mértékig keretek között tatják,tartották. Ma már mindenről szabad beszélni. Sőt újságok, tévéműsorok ontják ránk a szennyet. Csodálkozunk, hogy ilyenek a férfiak? És csodálkozunk, hogy ilyenekké válnak a lányok, a nők? Én már nem csodálkozom.

Persze abban is van igazság, hogy a mai rohanó világban alig van időnk. Munka, aztán az otthon, sütés főzés takarítás, majd kis alvás, s megint munka.....
Nagyon sok nő és férfi is belefásul ebbe a mókuskerékbe, majd otthon este benyomják a tv gombot, s nézik a sok hülyeséget. Nem beszélgetnek, nem egymásra figyelnek, nem a kapcsolatukat építgetik, hanem szépen lassan eltunyulnak, ellustulnak.
Lehet, hogy a cikk írója is hasonszőrű az általad látott bicajosokkal.De teljesen mindegy hogy milyen is, egy biztos: érzelmi intelligencia hiányban szenved.

Bizony nem vagy egyedül, aki ezeket így gondolja.
Ahhoz, hogy egy ember ne bántson meg másokat,nem is tudom mire van szükség? Belső hangra, érzésre, hogy odafigyeljünk a másikra, hogy tudjuk hogy a szavainknak nagyon nagy súlyuk van? Hogy egy egy szóval, az ember képes a másikban lebontani egy felépített várat? És az a másik kezdheti előről az építkezést....

Sok férfi nem is gondolja, hogy mi nők mennyire tudunk figyelni dolgokra. És nem is gondolják, hogy mennyire visszafogjuk magunkat. Hogy ne bántsuk meg őket. Hogy a férfiúi büszkeségükön semmi csorba ne essen. És nem is csak ezért tesszük.
Hanem mert odafigyelünk a másik emberre. Hogy ne romboljuk össze benne a felépített várát.
Sajnos én is találkozom szinte nap mint nap hasonló élményekkel,(nem feltétlen a korunkra való célozgatás, de az is be be csúszik) mint amit most a cikk belőled váltott ki. És még sokunkból. Nőkből.
Én megpróbálom ezeket az élményeimet kezelni, néha könnyen megy, néha nehezebben.

Ma én is kaptam egy mondatot, ami nem volt valami lélekemelő....de hát ez van. :)

2011. április 14., csütörtök

Richard Bach

Minél inkább megvilágosodottak vagyunk, a világon annál kevesebbek számára vagyunk elérhetőek. Minél többet tudunk, annál inkább számítsunk arra, hogy magányosan kell élnünk.

2011. április 7., csütörtök

Csernus doktor tíz szabálya.

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

2011. március 27., vasárnap

Gondolatok


“A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására. Beszélgetések során az ember mindenféle homályos megfogalmazással és badarsággal élhet, gyakran észre sem veszi. De ha leírjuk gondolatainkat, valami arra kényszerít bennünket, hogy belemenjünk a részletekbe. Ily módon nehezebb becsapni önmagunkat.” (Lee Iacocca)

“Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.” (Marcus Aurelius)

Enigma - Beyond The Invisible (1996)

2011. március 14., hétfő

Lábnyomok


Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben? "

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! "

Ismeretlen szerző nyomán,
Túrmezei Erzsébet fordította

2011. március 13., vasárnap

Kísértés

Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

1Korinthus 10,13.

2011. március 12., szombat

Csengery Kristóf - Életszobrász


Michelangelo: Torso


Csengery Kristóf-Életszobrász

Te aztán tényleg elmondhatod: mint
valami megbecsült munkadarabon,
dolgozol a szenvedéseden; kivájod
a szorongás redőit, csiszolod a kétely
gömbölyded kanyarulatait, ahol az
önmarcangoló gondolat fordulatot
vesz, és visszatér tompán a régi útra.
Istentől kaptad szerszámaidat, vagy
magad készítetted mindet, már nem is
tudod – de reggelente kézbe veszed
a vésőt és reszelőt, behatolsz a fájó
anyagba, műveled mesterséged némán,
s közben titokban azt reméled, egyszer
rád teríti nyugalmát az irgalmas ég.


További versek:
Liget Műhely-szellemi üzem

2011. március 9., szerda

Ezt a verset küldöm valakinek. Neked.Mert nem mondhatom el senkinek......




Vagyunk valamilyenek

van, akiből kihagyták a lelket.
van, aki kincsekkel kecsegtet
ígér,kérlel,de adni nem ad.
van, aki évek....és mégis elhagy.

van, kinek nincs lába, mégis táncol.
van, kinek van,de ő csak némán gyászol,
ül a peremén,kizárja az életet.
van, aki uszít....szentekre vérebet.

van, aki beszél,mégsem mond semmit,
van, aki hallgat,s az igét valóra kelti,
festi a plafont fénylő égszín kékre.
van, aki új életet jósol a világvégére.

van, aki gép,de minden évnek hajnalán
faága nő, rügyet fakaszt,
fénye ezüst-csillagvirág

és van, aki fa,de ha az év őszbe ér
minden ága izzik, fénylik,
rozsdát hullajt, s kiég.


vagyunk valamilyenek.
anyáinknak álma.
tündér- vagy rémálom.
díszdobozva zárva.
mindig egy valami
piros
vagy fehér
vagy kék
de mi van ha szivárvány
mi van ha sötét fény?
mi van ha élőhalott
mi van ha a Jóisten
több életet adott?
skizoid álom
országtalan király
mi van ha az élet
velem
emgem
hozzám
bezár...



(ezt a verset nem én írtam és itt mégegyszer megköszönöm a szerzőnek, hogy hozzájárult a közzétételhez)