2011. december 23., péntek

Karácsony


Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
Wass Albert



Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Edit

2011. december 22., csütörtök

Kérés

Egy nagyon kedves ismerősömnek szeretnék szavazatokkal segíteni, kérek mindenkit, akinek van egy két perc ideje, szavazzon a képükre. Ez egy esküvői fotó verseny.
Január 31-ig lehet szavazni, mindennap lehet egyszer.

Szavazni itt tudtok:
Melinda és Árpi

Erről a képről van szó,ha a fenti linkre kattintotok, elvileg ez a fotó jön be, majd a kép alján található a szavazás gomb.



Egy nagyon szép videó összeállítás róluk:

2011. december 14., szerda

Ismétlés

Ezt a kis filmet már kitettem egyszer itt, áprilisban. Akkor is elszorult tőle a szívem, de sajnos most még jobban.......

2011. december 7., szerda

Rohanó világ


Ma az özvegyi nyugdíjat segítettem intézni anyumnak. Bementünk ama bizonyos hatalmas intézménybe, persze sorszám osztás, ahogy illik, már szokva vagyok az ilyenhez, hisz itt már a gyógyszertárban is sorszámot kell húzni, sőt van olyan rendelő, ahol saját magunk ütjük be a kihelyezett gépbe a taj számunk, kiválasztjuk hogy hova, s melyik orvoshoz akarunk menni…
Tudom, gyors,praktikus ez a megoldás,sőt van olyan hely ahova előre be kell jelentkezni, a veszekedés, a tolongás miatt, de mégis…..
mégis olyan személytelen ez az egész számomra, mintha futószalagon ülnénk mi emberek, számokat kapunk, egyeske, ketteske stb….
Ma, mikor megkaptuk a sorszámot tulajdonképpen hamar végeztünk, csak fél órát kellett várnunk mire sorra kerültünk, amúgy segítőkész volt a srác akihez kerültünk, de az egész ügymenet nem vett 5 percnél többet igénybe, elsősorban azért, mert előző nap letöltöttem a kitöltendő papírokat, ki is töltöttük itthon, ott már csak be kellett adni…..majd közölte a fiú, hogy egy évig ennyi százalék özvegyi nyugdíj, majd utána annyi százalék…..
Mint amikor egy telefontársaság közli, hogy 24 óra múlva él a vonal……
Nem tudom mit is vártam ebben a rohanó, elgépiesedett világban, soha nincs ideje senkinek semmire, az orvosok is csak rohangásznak a kórházakban, s mikor akarunk beszélni velük, talán van is három perc amit ránk tudnak szánni, aztán futnak tovább….
Persze kevés az idő, mégis egy haláleset, egy gyász, főleg a közeli hozzátartozóknak mégsem ennyire egyszerű. Tényleg nem nagy dolgot várok, nem is tudom mit is vártam, de fura, hogy egy halál eset utáni ügyintézés ugyanúgy működik, mint amikor pl. netet köttetjük be…….
Elmenni a hivatalba, sorszám, pakk, pakk, tessék átfáradni a másik ablakhoz, ezt meg ezt tessék kitölteni, majd értesítjük viszontlátásra……….