Az emberekkel való beszélgetéseim során fel-fel bukkan egy gondolat a fejemben, amin egy ideig elmélkedem.
Néha fájó és sértő is talán amit kimondok, ha megkérdezik a véleményem. De kimondom, főleg azoknak akiket szeretek. (Nagyrészt el is fogadják)
Mert sem megbántani,sem megsérteni nem áll szándékomban senkit.
Persze az is benne lehet a pakliban,hogy tévedek. Ezt is kimondom.
De igazából mindenki maga dönti el mit érez igaznak, mit súgnak a belső hangjai, vagy mire figyelmezteti az élet esetleg egy külső embert használva csatornaként.
Most is merengek valamin, s találtam egy Csernus gondolatot. Ide vágónak éreztem, kapcsolatokról tesz említést.
- Említetted, hogy volt egy olyan gondolatod, hogy kaptál nyers "masszát", amiből szeretnél valami jót gyurmázni... Remélem, tudod, hogy nagyon sok pasi belefog ehhez hasonló "desszertkészítésbe", de egy idő után rá kell döbbenniük arra, hogy nagyon szép lett ugyan a desszert, csak az a kis probléma, hogy nem ő eszik belőle...
- Igen?
- A desszertet valójában mások csinálják! Ez a pótapa szerepköre. Felneveled a kislányt valaki másnak...
2011. május 24., kedd
2011. május 12., csütörtök
2011. május 11., szerda
2011. május 5., csütörtök
Quimby
...megöl a város, irány vidék,
ott puha a föld és közel az ég....
(Annamari neked biztos tetszik :) )
ott puha a föld és közel az ég....
(Annamari neked biztos tetszik :) )
2011. május 4., szerda
Szülőknek
Gyermekek
Egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
Kahlil Gibran
A próféta
2011. május 1., vasárnap
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)