Az öregedésről (válasz)

A mostani írásom, a következő oldalon talált bejegyzésre válasz:

Bejegyzés
Agnes..gondolatok egy nő naplójából


Szia!
Hát ez egy nagyon jó kis bejegyzés.A női és a férfi oldalról is megvilágít dolgokat. Csak sokan elfelejtenek valamit. Hogy az idő nem áll meg 25-29 évnél.
Csilla igazat szól, hogy a munkáltatóknak is elvárásaik vannak. Fiatalt, diplomást, több nyelvtudással rendelkezőt keresnek..Mondjuk nekem a korommal soha nem volt problémám, most sincs. Nem szenvedtem az idő múlása miatt.

Viszont a napokban megdöbbentem egy műsoron, és megdöbbenek azon is, mikor egy nő 29 évesen öregnek érzi magát, vagy mikor egy 29 éves nő 18-nak szeretne kinézni, majd így is öltözködik, s viselkedik...A műsorban az volt látható,amikor a kb.60 éves "nénike" nem volt hajlandó elfogadni a korát.Mindenáron bizonygatta, hogy ő 30 évesnek érzi magát, persze társat is a képzelt korához választott. A "párja" kb 35 éves....

És nem csak ez itt a probléma. Hanem hogy társadalmilag is próbálnak ránkerőszakolni értéktelenséget és mértéktelenséget. Jól írtad Ági,pontosan a kamaszok rétegét célozzák meg.Hogy ez a trendi, meg az a trendi.Akin már nem olyan ruha, vagy cipő van, aki nem jár gyorsétterembe,stb, az már nem is trendi. És amit leírtál, a látott férfiakról a kávézóban,( sokan fel sem fogják, hogy tényleg murisan néznek ki) azt sajnos a nők is előidézik.

Hisz némelyik nő azt gondolja,hogy a pénzes, az üzletember, aki edzőtermeben formálja már nem normális formájúvá testét, annak a menőnek az oldalán billegni minő dicsőség. Holott lehet hogy ezen emberek belső értékei vetekszenek a nullával. Tisztelet a kivételnek. És ezek a nők valószínű nem veszik észre azt a fiút, férfit, aki egy parkban üldögél, nem márkás pólóban, könyvet olvas. És nem az a könyv címe, hogy „Hogyan legyünk sikeresek?” ,vagy „Hogyan gazdagodjunk meg?”.

És igen, valóban ott vannak azok a férfiak, akiknek teljesen mindegy milyen a külsejük,( a latex bicajos nadrágban), a koruk, vagy az általad leírt teljesítményükhöz mérik a fiatalságukat, vagy a pénztárcájuk vastagságához....
Meg itt van a fene nagy nyíltság, nyitottság. Már nincsenek tabu témák. Amik esetleg az ember erkölcsi értékeit bizonyos mértékig keretek között tatják,tartották. Ma már mindenről szabad beszélni. Sőt újságok, tévéműsorok ontják ránk a szennyet. Csodálkozunk, hogy ilyenek a férfiak? És csodálkozunk, hogy ilyenekké válnak a lányok, a nők? Én már nem csodálkozom.

Persze abban is van igazság, hogy a mai rohanó világban alig van időnk. Munka, aztán az otthon, sütés főzés takarítás, majd kis alvás, s megint munka.....
Nagyon sok nő és férfi is belefásul ebbe a mókuskerékbe, majd otthon este benyomják a tv gombot, s nézik a sok hülyeséget. Nem beszélgetnek, nem egymásra figyelnek, nem a kapcsolatukat építgetik, hanem szépen lassan eltunyulnak, ellustulnak.
Lehet, hogy a cikk írója is hasonszőrű az általad látott bicajosokkal.De teljesen mindegy hogy milyen is, egy biztos: érzelmi intelligencia hiányban szenved.

Bizony nem vagy egyedül, aki ezeket így gondolja.
Ahhoz, hogy egy ember ne bántson meg másokat,nem is tudom mire van szükség? Belső hangra, érzésre, hogy odafigyeljünk a másikra, hogy tudjuk hogy a szavainknak nagyon nagy súlyuk van? Hogy egy egy szóval, az ember képes a másikban lebontani egy felépített várat? És az a másik kezdheti előről az építkezést....

Sok férfi nem is gondolja, hogy mi nők mennyire tudunk figyelni dolgokra. És nem is gondolják, hogy mennyire visszafogjuk magunkat. Hogy ne bántsuk meg őket. Hogy a férfiúi büszkeségükön semmi csorba ne essen. És nem is csak ezért tesszük.
Hanem mert odafigyelünk a másik emberre. Hogy ne romboljuk össze benne a felépített várát.
Sajnos én is találkozom szinte nap mint nap hasonló élményekkel,(nem feltétlen a korunkra való célozgatás, de az is be be csúszik) mint amit most a cikk belőled váltott ki. És még sokunkból. Nőkből.
Én megpróbálom ezeket az élményeimet kezelni, néha könnyen megy, néha nehezebben.

Ma én is kaptam egy mondatot, ami nem volt valami lélekemelő....de hát ez van. :)