A napokban lettem figyelmes itt a szmogos pesti utcákon a pitypangokra. Egy kis emlék jutott az eszembe:
Tavaly ilyen tájban Csíkszeredában töltöttem tíz napot.
Egyik alkalommal, kedves ismerősömmel sétálgattunk a főtér melletti parkos részen. Észrevettem a fűben, hogy elég sok pitypang van.
Hát meg kell mondjam, felnőtt létemre, rögtön előjött bennem egy kis huncutság, s kuncogtam előre magamban. Szépen óvatosan, mint akiben semmi hátsó szándék nincs, letéptem egyet, és szóltam a srácnak, hogy nézd csak! Persze, ahogy mutattam az arca elé, azzal a lendülettel fújtam is :)) Elkezdtünk nevetni, de ő sem volt rest....rögtön nézte hol vannak a pitypangok. Aztán az egészből, egy jó kis fák közti futkosás, bújkálás, pitypang fújkálás lett. (persze egymás arcába :)) ) Jó volt az a délután, mint a gyerekek játszottunk és nagyon nagyon sokat nevettünk. :)
Néha jó kicsit gyereknek lenni.....és ha eszembe jut, hiányzik az a nap. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése