2012. szeptember 21., péntek

Ez annyira de annyira......

13 megjegyzés:

  1. Nagyon jó kép és egyetértek a gondolatokkal.

    VálaszTörlés
  2. Ez annyira de annyira......JÓ!:-) És megható, meg az ÉLET! Mi már nem leszünk ilyenek.:-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már hogy érted, hogy nem leszünk ilyenek? Úgy, hogy nem érjük meg ezt a kort, vagy gonosz bibircsókos boszorkákká válunk? :D
      Á nem hinném.

      Törlés
    2. Vagy még valami eszembe jutott, hogy már almánk sem lesz, amit oszthatunk? ...:O A magyarországi helyzetet nézve lehet afelé haladunk...

      Törlés
    3. Edit, nem az alma a lényeg... :)

      Törlés
    4. :) Én azt nagyon jól tudom :)

      Törlés
  3. De akarom, hogy legyen mit osztogatni, csak nem lesz ilyen őszite a mosolyunk, és sajnos ilyen szép ráncunk sem lesz. És ki tudja, hogy megéljük e? Meg tudod mi jutott az eszembe, már régebben is. Mi nem így fogunk megöregedni. Mi máshogy. Mert ebben az öregedésben, benne van az élet, a sok munka, a szenvedés. És mégis olyan szép. Bár most, hogy gondolkodom rajta, miért is ne öregedhetnénk meg,mi is majd így? Lehet hogy csak az öregedéstől félek:-D Azt hisszük mi sosem leszünk ilyen idősek.

    VálaszTörlés
  4. ...szívet melengető, valamiért a hála érzését erősíti bennem. Azt remélem ha megérjük ezt a kort és még almánk is lesz:)...lesz kedvünk így MOSOLYOGNI is!Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Igen, az embernek csordultig telik ilyenkor a szíve. ÉS a szeretet harangja kalimpál igen erősen. Épp írtam ez a bejegyzésed alatt Anikónak egy hosszabb lélegzetvételű választ, ott írtam, hogy azt gondolom, lehet, hogy nem almát nyújtunk egy tornácon valakinek, de a szeretet ott lesz szerintem a mi szemünkben is.
      És a mosolyról még. Tudod volt szerencsém Erdélybe párszor eljutni.Ahol az ismerősék háza van, az a Gyimesekben található. El el látogattunk csángó magyar családokhoz. Tudod ami ott van, na az a mély szegénység, nem itt ami nálunk van. De ott is a nénik a bácsik a gyereke szemében ugyanez a mosoly van, és a kis semmijükből ha adnak valamit ugyanígy nyújtják át, tiszta szívvel.
      Én ezt hívom szeretetnek.

      Törlés
  5. Persze, hogy máshogy, azt nem lehet mondani, hogy jobbak, vagy rosszabbak leszünk. Mások vagyunk ezáltal mások leszünk. Hogy mit osztottak nekünk fentről, azt nem tudni. Lehet, hogy holnap vége nálunk az életnek, lehet még nagyon soká. Egy biztos: minden napunk,abban minden óránk, percünk széppé kell tenni, már ahogy tudjuk. És ez az, amit mi irányítunk, a mi akaratunk, énünk.
    Nyavajoghatunk, de akár örülhetünk is, mi döntjük el.
    Most nem azt mondom, hogy minden percem kerek. De igyekszem, hogy azzá tegyem. Hozzáállás kérdése.
    Nekem is vannak nehezebb időszakaim, mint mindenkinek.
    Volt egy érdekes órám a tanárnőm mottóját idézem:
    "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
    Weöres Sándor

    VálaszTörlés
  6. Ez szép volt!:-) Ezért írtam mi már nem leszünk ilyenek, mi mások leszünk.:-) Az szomorú fej azért volt, mert kicsit sajnálom, hogy én másmilyen leszek. Pedig tudom, nekik nem volt könnyű.Sőt...
    Én is így gondolkodom, mint Te a hozzáállásról, csak sajnálom,az elvesztegetett éveket, míg másképp gondoltam. De azokat meg meg kellett élnem, hogy most így gondoljam!:-)))

    VálaszTörlés
  7. Így van. Nyilván én is sajnálom,azokat az éveimet, amikor én sem így gondolkodtam, elég későn tértem én is az általam helyesnek ítélt útra (azért írom, hogy általam, mert a régebbi ismerősök, olykor felbukkannak és beszélek velük, felkiáltanak, hogy de megváltoztál, nem ilyen voltál...nyilvan nekik nem ez a helyes út). De ez az én utam, egyedül megyek rajta. Volt egy érdekes szitu még ezen az órán. Volt egy-egy pajzs rajzolva egy lap mindkét oldalára, egyik oldalon kérdések, a másik oldalon üres volt a hely, oda válaszokat kellett írni. Aztán volt egy olyan kérdés, hogy mit szeretnél, hogy gondoljanak rólad az emberek, sorolj fel pár dolgot....én gondolkoztam sokat rajta, mert mit is szeretnék. Magamban azt gondoltam, igazán nem érdekel mit gondolnak, mert saját magam választom már az utamat meg. Ami nekem jó. Aztán a bátortalanság mégis közhelyeket íratott velem. Majd ezt fel kellett olvasni. Az egyik osztálytársam (tanár ráadásul, csak neki kell ez a szak a munkához), amikor ehhez a kérdéshez ért, azt mondja: Tulajdonképpen nem érdekli mit gondolnak róla az emberek, ő olyan amilyen, szóval azt mondja nála a felsorolás: leszarom, leszarom, leszarom. :D
    Oké, mulattunk rajta, de valahol igaza van. Mert elvárások szerint akarunk megfelelni.
    És tudod, ahogy a fenti képen a nénike szemében meglátjuk a jóságot,szerintem ez majd a mi szemünkben is ott lesz. Lehet, hogy nem egy parasztház tornácán almát kínálva fogjuk kimutatni, de ott lesz.
    Amúgy én is szeretem az ilyen idős embereket, nagypapámék is falusiak voltak,a munka volt az egész életük része, még öregen is, állandóan a kertben voltak, az állatokkal foglalkoztak, most meg már itt falun is modernizálódik minden és ezt utálom.
    Épülnek itt olyan háza, hogy egyáltalán nem tájjellegű,lehet szép, meg elektromosan nyílik a kapu, de mégis jobban szeretek ahhoz az idős házaspárhoz átmenni, akikről tettem már itt fel képeket, (mikor malacok születtek), ahol a csirke kacsa, kecske, kutya macska együtt szaladgál az udvaron, széttúrják a szalmát, vagy néha a tyúkanyó előjön a szalmából 10-15 kiscsirkével, mert elbújt oda kotlani a gazdák meg nem találták...szóval sokkal sokkal jobban szeretem ezeket az embereket, vagyis a környezetüket, mint az olyan helyet, ahol egyforma centi a fűmagasság, mint egy golfpálya.
    Egyébként pár hete voltam át épp ennél az idős házaspárnál, ebédidőben toppantam be, mondják üljek közéjük, és annyira jó érzés volt ott velük enni a diófa alatt,hozták a pörit a régi ütött kopott lábaskában, az állatok ott mászkáltak körülöttünk,....gondolom tudod miről beszélek.
    Jajjj megint sikerült szóf..ást kapnom, ezen az órán volt még egy feladatunk, ki kellett álnunk, kaptunk egy spontán témát, és arról kellett 2 percben beszélnünk, ha tudtuk a témát, ha nem, de közben a hallgatóságnak jeleznie kellett a kezével, hogy "mederbe" maradjunk, ha eltértünk a témától.
    Na itt az írásomban gondolom kalimpáltak volna többször is :D :D de sebaj.
    Szóval ne csüggedj. Más világot élünk. De változtathatunk sok mindenen,ha akarjuk.Csak elszántság, akarat, kitartás és erő kell hozzá.
    Puszillak

    VálaszTörlés