Dolgozom rajta, hogy a csendben legyek. Több, kevesebb sikerrel. Hogy azok a szálak, amik valaminek a végét jelentik, legyen az kapcsolat, munka, barátság, bármi, ne ostorként és fájdalmasan csattanjanak rajtam.
Tudom, hogy minden,ami valaminek a végét jelenti, legtöbbször fájdalommal, hiány érzettel jár. Még akkor is, ha jobb továbblépni.
Ülök az elmélkedés iskola padjában és tanulok. Nem tudom melyik osztályt végzem épp. Lehet, hogy az elsőt... :))))
;)
VálaszTörlés