Macskarajongóknak

Olvasom Müller Péter Varázskő című könyvét.
A kapaszkodási ösztönökről ír egy fejezetében. Csecsemőkről, hogy miért van szükségük a mamára, meg a felnövekvő gyerekekről, akik már nem mindig engedik az ölelgetést, simogatást...meg sok mindenről, amit most nem elemzek itt.
Viszont van  benne egy kis rész, amit a macskákról ír, jellemzi, hasonlítja őket. És hihetetlen pontossággal.

Egy kis részt leírok belőle, szóról szóra:


Mindannyian ismerjük a babának azt az önvédelmi gesztusát, amikor lelöki magáról a "rácsimpaszkodó" anyját, mert most nem hiányzik neki.A kutyák türelmesebbek, de az őszinte kismacskák a legdurvább módon, erőszakkal kivackolódnak az ölünkből, és messzire ugranak tőlünk.
Meg is karmolnak, ha korlátozzuk őket a szabadságukban.
Nem bírják a kapaszkodást.
Az ölünkben doromboló nyájas macskák tudnak a leghidegebb szívvel otthagyni bennünket.
Mi akik a saját lelki működésünket vetítjük az állatainkra, azt hisszük, hogy a macska nem tud szeretni.
Nem tudjuk átélni a szeretetnek szabadságát amit egy macska átél.
Ráteszed a kismacskát a fájós válladra-elmúlik a fájdalmad. Meggyógyít. A puszta meleg lénye, és a teste közepéből búgó mélyhangú rezgés, mint az indiai bölcsek mantrázása, oldja az öreg emberek magányát.
"OM...OOOMMM:::"
Azt, hogy "jó veled" semmi sem tudja jobban kifejezni mint a macska dorombolása. Az "I Love You!" ehez képest szentimentális dadogás.
A macskaszerető-vagy ami ugyanaz: a macskát ismerő-emberek pontosan tudják, hogy a cicák nem egoisták, hanem szabad lények. Szerelmi életük is zajosabb és őszintébb mint a többi állaté: világgá jajgatják a sóvárgásukat, megszólal bennük már már az emberi tenor és koloratúr szoprán, valóságos operát énekelnek az életükről, melyben jajgat a vágy és a fájdalom.
Az ősi Egyiptomban, ahol még tudtak arról, mi a valódi szeretet, a macskát szent állatnak tartották.
Manapság azonban nem tudunk kiigazodni a cicák lelkivilágában,mert az önállóságnak ezt a varázsszemekkel izzó szabadságát szeretetlenségnek tartjuk.
Hidegnek.
Önzőnek.
Aki nem kapaszkodik az nem is szeret.
És aki nem engedi, hogy belé kapaszkodjanak, az sem.
Így gondoljuk.

Ennyi az idézet. Érdemes elolvasni a könyvet, nagyon nagyon jó! (nem a macskákról szól :) )

Pár kép a mi cicánkról :)

Hát lehet őket nem szeretni? :)))

Abban is biztos vagyok, hogy sokan, akik nem szeretik a cicákat valamiért, a képek láttán felszisszennek, hogy pfujj, meg jajj...azoknak: bocsi :))))