Ma meg kellett nézzek egy filmet az egyik órámon. Hát elég érdekes/durva/elgondolkoztató volt.
Mégis ajánlom, bár nem egy lélekemelő,de szerintem egy jó film.
Utánanéztem a kritikáknak, illetve hogy mit is írnak a filmről.
Találtam egy elemzést, amiből kiragadok pár sort:
Akkor miről is szól a film?
Szerintem arról szól a film, hogy a problémák gyökere nem a közösségben van, hanem az emberekben. Legfőképpen a szülőkben, akik képtelenek megnevelni a gyerekeiket. Valószínűleg nem is akarják, mert az macerás, és különben is az elnyomás. Tanulja meg a gyerek egyedül az életet, mi biztosítunk ehhez minden anyagi feltételt. A gyerekek számára azonban ez mind értéktelen, ők emberi kapcsolatokat akarnak, frusztráltak, erőszakosak, és nem tisztelik a felnőtteket. A Hullám nem azért erőszakos, mert az lételeme, hanem mert erőszakos emberek lépnek be, akik nem ott tanulják az erőszakot. Pusztán azért veszélyesebb, mert több embert mozgat egyszerre, így nagyobb az ereje. De a film azt is mutatja, hogy a Hullám inkább próbálja pacifikálni tagjait (gondoljunk Bomber írására). Láthatjuk azt, hogy megjelenik az önző, egyénieskedő emberek között a csapatszellem, ami sikeresebbé teszi közös vállalkozásaikat, amelyek csak vegetáltak addig. Azt találom a filmben a leghihetetlenebbnek, hogy mennyire újdonságérzést ad a fiataloknak a közösség érzése. Ha ez így van, akkor nem csoda, hogy védtelenek bármiféle szélsőségesség közösségi nyomásától. Ebben az esetben valóban a „fasizmusveszélyről” szól a film, de akkor ez az individualista társadalom (?) csődjét is mutatja, amely magában hordozza a szélsőséges csoportosulások veszélyét. És így nem a közösségek ellen kell hatni, hanem békés és értelmes közösségeket kell teremteni, hogy ott érezhessék közösségben magukat az emberek, akiknek erre igényük van.
Forrás: http://konzervatorium.blog.hu/2008/11/10/kozosseg_es_tarsadalom_a_hullam#comments
Nagyon érdekes jelenségekről elmélkedsz. A biztonságérzet hiánya "normális" családok esetében is próbára teszi a közösséget, egyént. Igen, viszi magával a tapasztalatait és teremtődik újra ugyanaz a dühödt szülő dühödt gyermeke. Jó, hogy szót ejtesz róla,ez a legtöbb amit tehetsz.Mert szólni kell és minden módon.
VálaszTörlésÉs a dühödt szülő dühödt gyermekéből, a következő generációkból teremtődik a következő társadalom.Érdekesen formálódik a világ, az egyszer biztos.És az is biztos, hogy nekünk szülőknek borzalmas nagy felelősségünk van. CSak sokan ezt nem akarják elfogadni, sokan az iskolát, barátokat okolnak. Ez az ujjal mutogatás tipikus esete. Ebben a filmben sokmindenre rávilágítanak, csak sokan (szülők) ezt nem hajlandók meglátni. Probléma van a gyerekemmel? Lehet én vagyok az oka? Na ezen kellene elgondolkozni.
VálaszTörlés