2011. április 30., szombat

Rovás

Akit érdekel a rovásírás-olvasás elsajátítása, nézze meg a másik blogom

Rovás könyv népszerűsítése:
Megnézem

A könyveket több helyen lehet megvásárolni:
ROVÁS.INFO:
Megnézem

2011. április 25., hétfő

Ujjé! A ligetben nagyszerű!

Tegnap délután kibicajoztam a városligeti tóhoz, kicsit lazításképp a "tanulást" hátrahagyva. Elég szép idő lett délutánra, mivel egész nap csak borongós szürke felhők voltak, sőt szemerkélt is az eső.
Tulajdonképpen a kiskacsákat akartam megnézni, mivel fiam említette, hogy van egy pár kicsi.
Tényleg volt néhány, persze nem jöttek ki a tó szélére, hanem bent a közepén biztonságban anyuci mellett úszkáltak. Meg is értem őket.:))





És felfedeztem egy nagyon jó dolgot, bár nem tudom mióta tehették ki, de szerintem ez nagyon ötletes az állatok védelmében. Mégpedig egy állat-etető automata, amiből 100 Ft-ért bizonyos mennyiségű etetésre alkalmas zoocsemege jön ki.



Ezt lehet szórni a kacsáknak a vízbe, persze ezért közelebb is merészkednek. Mondjuk ilyen etetésre alkalmas dolgot a Fővárosi Állat-és Növénykertben már évek óta lehet venni, hogy a nézőközönség ne pereccel, meg fagyival, műanyag szatyorral, söröskupakkal, netán gumilabdával (1994-ben az állatkertben Süsü a víziló ebbe pusztult bele) etessék az állatokat.
Emlékszem még arra, hogy Süsü esetéről sokáig kint voltak fotók az Állatkertben, kérve a nagyérdemű közönséget, hogy ilyen badarságokat ne tegyenek.
Azoknak a képeknek a látványa elég elszomorító volt, máig él bennem.
Ha elmegyünk ilyen helyekre, persze, etessük az állatokat, mert az olyan jópofa dolog, mikor közelünkbe merészkednek, mi több már ők jönnek kunyerálni…csak legyünk észnél.

2011. április 22., péntek

Gondolatok


"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
- Stephen King

Apró emlékek


A napokban lettem figyelmes itt a szmogos pesti utcákon a pitypangokra. Egy kis emlék jutott az eszembe:

Tavaly ilyen tájban Csíkszeredában töltöttem tíz napot.
Egyik alkalommal, kedves ismerősömmel sétálgattunk a főtér melletti parkos részen. Észrevettem a fűben, hogy elég sok pitypang van.
Hát meg kell mondjam, felnőtt létemre, rögtön előjött bennem egy kis huncutság, s kuncogtam előre magamban. Szépen óvatosan, mint akiben semmi hátsó szándék nincs, letéptem egyet, és szóltam a srácnak, hogy nézd csak! Persze, ahogy mutattam az arca elé, azzal a lendülettel fújtam is :)) Elkezdtünk nevetni, de ő sem volt rest....rögtön nézte hol vannak a pitypangok. Aztán az egészből, egy jó kis fák közti futkosás, bújkálás, pitypang fújkálás lett. (persze egymás arcába :)) ) Jó volt az a délután, mint a gyerekek játszottunk és nagyon nagyon sokat nevettünk. :)

Néha jó kicsit gyereknek lenni.....és ha eszembe jut, hiányzik az a nap. :)

2011. április 21., csütörtök

És szeretsz is?


– Tudsz játszani?
– Tudok.
– És szeretsz is?
– És szeretlek is!
(Fodor Ákos)

2011. április 19., kedd

Tavasz

Tavasz


Szabó Lőrinc: Tavasz


Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz!” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

2011. április 18., hétfő

Pillanatok

A metróból kiszállva lettem figyelmes egy idős, hajlott hátó bácsikára, aki egy kislánnyal ment valahova. Talán az unokája lehetett.Nem tudtam kihagyni a jelenetet, bár lehet így képen vissza sem tudom adni.
Pillanatok, amik mellett sokszor elmegyünk. Holott ezek adnak valamit a szívünknek, a lelkünknek.

Figyeltem őket egy ideig....(pedig vizsgára siettem).




2011. április 15., péntek

Az öregedésről (válasz)


A mostani írásom, a következő oldalon talált bejegyzésre válasz:

Bejegyzés
Agnes..gondolatok egy nő naplójából


Szia!
Hát ez egy nagyon jó kis bejegyzés.A női és a férfi oldalról is megvilágít dolgokat. Csak sokan elfelejtenek valamit. Hogy az idő nem áll meg 25-29 évnél.
Csilla igazat szól, hogy a munkáltatóknak is elvárásaik vannak. Fiatalt, diplomást, több nyelvtudással rendelkezőt keresnek..Mondjuk nekem a korommal soha nem volt problémám, most sincs. Nem szenvedtem az idő múlása miatt.

Viszont a napokban megdöbbentem egy műsoron, és megdöbbenek azon is, mikor egy nő 29 évesen öregnek érzi magát, vagy mikor egy 29 éves nő 18-nak szeretne kinézni, majd így is öltözködik, s viselkedik...A műsorban az volt látható,amikor a kb.60 éves "nénike" nem volt hajlandó elfogadni a korát.Mindenáron bizonygatta, hogy ő 30 évesnek érzi magát, persze társat is a képzelt korához választott. A "párja" kb 35 éves....

És nem csak ez itt a probléma. Hanem hogy társadalmilag is próbálnak ránkerőszakolni értéktelenséget és mértéktelenséget. Jól írtad Ági,pontosan a kamaszok rétegét célozzák meg.Hogy ez a trendi, meg az a trendi.Akin már nem olyan ruha, vagy cipő van, aki nem jár gyorsétterembe,stb, az már nem is trendi. És amit leírtál, a látott férfiakról a kávézóban,( sokan fel sem fogják, hogy tényleg murisan néznek ki) azt sajnos a nők is előidézik.

Hisz némelyik nő azt gondolja,hogy a pénzes, az üzletember, aki edzőtermeben formálja már nem normális formájúvá testét, annak a menőnek az oldalán billegni minő dicsőség. Holott lehet hogy ezen emberek belső értékei vetekszenek a nullával. Tisztelet a kivételnek. És ezek a nők valószínű nem veszik észre azt a fiút, férfit, aki egy parkban üldögél, nem márkás pólóban, könyvet olvas. És nem az a könyv címe, hogy „Hogyan legyünk sikeresek?” ,vagy „Hogyan gazdagodjunk meg?”.

És igen, valóban ott vannak azok a férfiak, akiknek teljesen mindegy milyen a külsejük,( a latex bicajos nadrágban), a koruk, vagy az általad leírt teljesítményükhöz mérik a fiatalságukat, vagy a pénztárcájuk vastagságához....
Meg itt van a fene nagy nyíltság, nyitottság. Már nincsenek tabu témák. Amik esetleg az ember erkölcsi értékeit bizonyos mértékig keretek között tatják,tartották. Ma már mindenről szabad beszélni. Sőt újságok, tévéműsorok ontják ránk a szennyet. Csodálkozunk, hogy ilyenek a férfiak? És csodálkozunk, hogy ilyenekké válnak a lányok, a nők? Én már nem csodálkozom.

Persze abban is van igazság, hogy a mai rohanó világban alig van időnk. Munka, aztán az otthon, sütés főzés takarítás, majd kis alvás, s megint munka.....
Nagyon sok nő és férfi is belefásul ebbe a mókuskerékbe, majd otthon este benyomják a tv gombot, s nézik a sok hülyeséget. Nem beszélgetnek, nem egymásra figyelnek, nem a kapcsolatukat építgetik, hanem szépen lassan eltunyulnak, ellustulnak.
Lehet, hogy a cikk írója is hasonszőrű az általad látott bicajosokkal.De teljesen mindegy hogy milyen is, egy biztos: érzelmi intelligencia hiányban szenved.

Bizony nem vagy egyedül, aki ezeket így gondolja.
Ahhoz, hogy egy ember ne bántson meg másokat,nem is tudom mire van szükség? Belső hangra, érzésre, hogy odafigyeljünk a másikra, hogy tudjuk hogy a szavainknak nagyon nagy súlyuk van? Hogy egy egy szóval, az ember képes a másikban lebontani egy felépített várat? És az a másik kezdheti előről az építkezést....

Sok férfi nem is gondolja, hogy mi nők mennyire tudunk figyelni dolgokra. És nem is gondolják, hogy mennyire visszafogjuk magunkat. Hogy ne bántsuk meg őket. Hogy a férfiúi büszkeségükön semmi csorba ne essen. És nem is csak ezért tesszük.
Hanem mert odafigyelünk a másik emberre. Hogy ne romboljuk össze benne a felépített várát.
Sajnos én is találkozom szinte nap mint nap hasonló élményekkel,(nem feltétlen a korunkra való célozgatás, de az is be be csúszik) mint amit most a cikk belőled váltott ki. És még sokunkból. Nőkből.
Én megpróbálom ezeket az élményeimet kezelni, néha könnyen megy, néha nehezebben.

Ma én is kaptam egy mondatot, ami nem volt valami lélekemelő....de hát ez van. :)

2011. április 14., csütörtök

Richard Bach

Minél inkább megvilágosodottak vagyunk, a világon annál kevesebbek számára vagyunk elérhetőek. Minél többet tudunk, annál inkább számítsunk arra, hogy magányosan kell élnünk.

2011. április 7., csütörtök

Csernus doktor tíz szabálya.

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?