Megdöbbentő volt számomra, ami történt. Egy húsz éves gyermek édesanyjaként írom ezt. Nem tudom magam beleképzelni a szülők helyzetébe.Nem is szeretnék a helyükben lenni,de ki is szeretne?
Az agresszió itt van a mindennapjainkban.
Szinte minden nap lehet ehhez hasonló dolgokról olvasni. Megfenyegették, megverték, kifosztották, kirabolták...megölték.
Ami viszont még jobban felháborított, hogy az egyik híradásban egy, a helyszínen tartózkodó fiatal lánnyal készítettek interjút, s miután elmesélte mi történt,ő mit élt át,megemlítette, hogy most vajon ők vissza kapják e a pénzüket, hisz már éjfél előtt el kellett jönniük, és ha jól emlékszem amit mondott, hajnalig szólt a jegyük.
?????????????????????????????????????????????????
Először megdöbbentem, hogy egy ilyen riportot hogy adhatnak le?
Az a lány hallotta e a saját szavait? Egyáltalán tudta e, hogy amit kimondott, annak mekkora súlya van?
A riporter hallotta e, hogy a lány mit mondott?
Akik ezt a felvételt engedték leadni, vajon értelmezték e a hallottakat?
Azt hittem, ez egy kis buta, (?) bután nevelt (?) fruska megnyilvánulása volt.
De nem.
Estére sajnos több ilyen megnyilvánulás lett,
amit közzétettek megkérdőjelezvén, hogy vajon tényleg ez a legfontosabb? És ezt fiatal emberek, lányok képesek nyíltan vállalni.
Vajon milyen útravalót kaptak ezek a fiatalok a szüleiktől?
Milyen úton mennek tovább maguktól?
